A kérdés olyannyira osztja a társadalmat, hogy nagyon! Pl. neves nyelvművelőnk Grétsy László professzor úr is kutatja a chat, sms stb modern kori internetes vagy elektronikus szleng nyelveket, de feltehetőleg nem azért mert annyira tetszést arat előtte, inkább érdekesnek tartja és nyitott ember lévén erre fogékony, tehát kutatja. Ez azonban messze nem jelenti azt, hogy azonosulna a használatukkal.

Van aki hányingert kap a hasonló idegenből beszivárgó rövidítésektől, vagy az épp "magyaros", nem túl rég divatos "csi"-zésektől. (pl. szüncsi, tancsi, telcsi stb vagy pl. "várcsizz már pillcsit!")

Tény hogy a tinédzser korosztálynak minden korszakban megvolt a saját nyelve, hogy a régóta tudott "pestiesen szólva" kezdetű mondatokat ne is említsük.
Volt régen is szleng, tolvajnyelv, ugyanúgy a régi érában, mint ma. Talán a különbséget a technikai kommunikáció jelentette felgyorsulás érezteti napjainkban, de számos nyelvtörténeti bizonyíték is van hasonló, letűnő, tiszavirág életű hétköznapi szóhasználatokról, a múltból ugyancsak.
S ezen a vonalon haladva, a történelem korszakaiban velünk élő népek behatásai a nyelvi kultúránkra, egyúttal maradandó dolgokat is hagytak. Tessék pl, szláv, török, német stb. eredetű szavainkra gondolni.

Én azon "vaskalapos" réteghez sorolnám magam, akiket az dühít, mikor nem értjük a jelentéseket, de ezzel együtt meg is nyugtatjuk magunkat, hogy jött-ment idiótaságokra nem is adunk semmit.

Nem tudni ezen szó-szösszeneteknek lesz-e maradandó hatása a magyar nyelvre, mindenesetre a nyelvújítóink forognának a sírjukban a sok angolszász behatásoktól, ami anyanyelvünket éri, de pl. a suli, isi, foci stb. szavaink hallatára bizonyára már inkább bólintanának, holott idejükben ezek sem voltak ismertek vélhetőleg.