(Kokas Ignác festménye)

Takács Zsuzsa: Fény szitálja be


Ha nem tudnám, hogy magam rángatom

vágyaim zsinórján az árnyékokat,

elhinném, hogy amit láttam álmomban,



igaz, hogy halottas ágyadról fölkeltél,

és mint fürdő után a viruló nők, féllábadat

a kád peremére téve bolyhos lepedőbe



törülközöl, és álmélkodó kérdésemre –,

mert arról szólni sem merek, hogy visszanőtt

csontjaidra a hús, és fény szitálja be



telt combjaidat –: hogyan sikerült egyedül

megfürödnöd? panaszkodsz kicsit, mint aki

a feltámadás végére már felejti a kínokat.

(Forrás: http://rapaiagnes.blogspot.com/)