Egy cikk erről:
"Tisztelt Szerkesztőség!

Köszönöm Önöknek, hogy az olvasói kérdések – és részben az én dilemmáim – miatt is interjút szíveskedtek készíteni Patrick Heron ír szerzővel (képünkön). (Hetek, 2006. július 21.)
Kíváncsian vártam a véleményét a gigászoknak több apokrifben (a Jásár könyve, a Jubileumok könyve) és az Énok első könyve című pszeudoepigrafában leírt 3000 rőfnyi (illetve a görög nyelvű Énok könyve töredékekben 300 könyöknyi) rendkívüli méretével kapcsolatosan.
Az interjúban Heron úr, ezt cáfolandó, egy egyszerű „képtelenségnek tartom”-mal válaszolt, és hozzátette, hogy szerinte „a reális szám 4-6 méter lehet”. A gigászok nagyságára vonatkozó adatokat „különböző arányok” szerint a mai mértékegységekre átszámoló tudósok következtetése és az ősi iratokban szereplő méretadatok számomra továbbra is ellentmondásosnak látszanak. Ha ugyanis az „óriások” magassága 4-6 (vagy a maximum 10-13) méter, akkor ez kellene, hogy megfeleljen a három apokrifben leírt 3000 rőfnek, amiből könnyen kiszámítható, hogy egy rőf kb. 2-4 mm. Nos, ez nyilvánvalóan nem lehet helyes, már csak azért sem, mert nem logikus, hogy miért ilyen pici mértékegységben (paraszthajszálban) adta volna meg a fent jelzett mindhárom nem kanonikus könyv az „óriások” méretét. (Egyébként a rőf a Magyar Néprajzi Lexikon szerint „a kar hosszúságát, ill. a kifeszített kar hosszát a mell közepétől a hüvelykujj hegyéig alapul vevő hosszmérték”. Értéke az idővel is és a helyektől függően is változó volt, de még a kisrőf is 0,3 m volt!)
Végül egy képet mellékelek, amely a bagdadi múzeumban készült a sumer korból származó harci bárdokról."

http://www.hetek.hu/velemeny/200608/gigaszok_oriasok_nefilimek