Gézooval egyetértek. Még női szemmel annyi kiegészítést hozzáfűznék, hogy szerintem ilyenkor két verzió lehetséges - ehhez jobban kellene ismerni a hölgyet.

Ha magában rágódós típus, aki szereti egyedül lerendezni magában a problémáit, akkor picit hagyni békén (1-2 napig), persze ha keres, akkor a lehető legkedvesebbnek lenni. Én is imádom a páromat, velem is lakik, de mivel olyan munkám van, hogy egész nap kommunikálnom kell, havonta 1-2 napot igénylek egyedül, amikor tényleg senkihez se kell szólnom, mert a leterheltség/feszültség egyébként rajta csattanna.

Másik verzió, hogy lepd meg valamivel, amikor tudod, hogy ráér. Mozi, színház, vacsora, vagy bármi, ami belevág az érdeklődési körébe. Ilyenkor a "szelíd erőszak" jól szokott működni. Megkérni, hogy az adott időpontra ne szervezzen semmi mást, de ne mondd el, hogy miért, legyen meglepetés.

Nem tudom mi a hölgy érdeklődési köre, de csak egy példa: vidd el vacsorázni a kedvenc éttermébe és beszéltesd közben. Nem erőszakosan, csak ha elkezd beszélni a lelkében zajló dolgokról, akkor nagyon maradj csöndben. Ilyenkor automatikusan belelendül mindenki a történetbe és részletesebben elmondja, mintha faggatnád. Ha még ott se akar beszélni róla, akkor is mindenképp vedd lazára a dolgot, fő cél az legyen, hogy kikapcsoljon és lazítson. Ha iszik alkoholt, esetleg 1-2 pohár bort érdemes kirendelni, akkor még jobban oldódik (de ne itasd le :)).

Vagy akár csak leülni a kanapéra egy film elé, nem erőltetni az ölelést, bújást se, de ha bújik, örömmel fogadni. A csend és a nyugodt, nem erőltető légkör az esetek túlnyomó többségében kommunikatívvá teszi az embereket.