Na, visszahozom.
- "Ezt jól meg lehet figyelni, amikor két identitás ütközik: a szakmai identitásom berzenkedik amiatt, mert a pártpolitikai önazonosságom szakmai hülyeségek felvállalására kényszerítik"
Ezek nem identitások, hanem szerepek , vagy vélemények. Ezek eredménye pedig a szerepkonfliktus.
Ha már kettős identitás példát hoztál, akkor lássuk a kutatások tükrében:
Számon tartja-e Ön magát egy (vagy több) nemzet, nemzetiség tagjaként (ha igen: melyikként)? A kérdezettek 97%-a válaszolt igen-nel, s ezen belül 88%-a tartotta magát (kifejezetten) magyarnak. A két érték közötti 9%-oskülönbséget a vegyes (túlnyomórészt magyar-szlovák) identitásúak töltik ki. (Kárpátalján hasonló adatokat mértünk, Erdélyben viszont az egyértelműen magyar identitást vállalók aránya magasabbnak 95 %-osnak bizonyult.)
Az összetartozástudat a nemzeti szimbólumhoz való kötődés mértékében is kifejeződhet. Felvidéken (akárcsak Kárpátalján) egy zárt kérdésre adott válaszok alapján a magyarság legnépszerűbb, legfontosabbnak tartott szimbólumainak a Himnusz (az 1-től 5-ig terjedő skálán 4,48-as pontszámmal), a piros-fehér-zöld zászló (4,29), és a Szent Korona (4,15) bizonyult. Ezeket Petőfi Nemzeti dala (4,09) és magyar címer (4,02) követi. Ezektől több nagyságrenddel elmaradva következnek a felvidéki, de össznemzeti jelentőségi szimbolikus helyszínek: a pozsonyi (koronázó) Szt. Márton székesegyház (3,39), a kassai Rákóczi-sír (3,17), valamint �Krasznahorka büszke vára� (3,00).
- messzi ámerikába és három év múlva úgy látogatnak haza, hogy törik a magyart
Ugye nem vársz tőlem válasz erre. Az egyszerűségnek nincsenek határai.
Ellenben, ha a sok éve mondjuk '56 ban kivándoroltakat nézed, akkor bizony igen erő nemzeti identitástudaoto találsz , még akkor is, ha ez kettős identitásként jelenik meg.
Az érzelmi vonatkozás az identitásban meghatározó, akár a nyelvi, kulturális, akár az időbeli dimenzióit tekintjük.
Szerintem éppen azzal van a gond, hogy az általad kettős (többes) identitásúaknak jelentős része egyrészt érzelmeit tekintve, negatívan viszonyul saját identitásához, másrészt az említett, nyelvi, kulturális és történelmi dimenzió tekintetében inkább kritikus, mint elfogadó attitűdöt mutat.
Nem könnyű ennek okat meghatározni, de feltételezhető, hogy olyan történelmi sérelmek állnak a háttérben, ami egyes csoportok számára nem volt feldolgozható, ezért a harag és a csalódottság miatt "visszavonta érzelmeit" .