Bódító parfüm
Lune

Belépek s rögtön magával ragad a hangulat
Apró fények pislákolnak, cigarettafüst keveredik parfümmel
Emberek motyognak, alig hallom hangjukat
Bársonyos fotelek hívogatnak, halk zene lüktet

Leülök, figyelem a nőket, férfiakat
Kúszik a szőnyegről az égig érő paszuly a plafonig
Forró fehér csokoládé a csészéből egyre apad
S elkalandozva utazok régi korokig

S nem ül velem szembe senki.
S ki ült,
Az iránt lelkem kihűlt
És bágyadtan szórják rám színes lampionok fényeik
S szememre hányja a zongora bolond kényeim

Nem figyelek rájuk
A lámpára csavarodó indákba fojtom félelmeim
S ők is rám csavarodva húznak lefele, lábamtól egészen fejemig

Bűn volt vagy bűn volt elhagyni?
Ki vetné szememre hangulataim?
Vergődni nyugodt, kellemes mellett vagy lázadni izgalmas ismeretlenért?
Tanácsot a holdfénytől ezer nemzedék kért

A Holdfény süket, néma, áltató
Segítség egyedül legbelülről várható
Az ember szíve is igen csapodár
Könnyen megtéveszti édes illat, hízelgő szavak s a láz.