A síugrás története II.

 

  - A legrégebbi síeléssel kapcsolatos feljegyzés a katonai síléc használatával az Isen-i csatával hozható összefüggésbe, melyre 1200 körül került sor Oslo mellett.

Hat évszázaddal később ez az ország vált a sí sportok hazájává!

  - A norvég sílécet először Torinóban mutatták be 1794-ben, kiket emiatt meglehetősen bizarr európaiaknak tartottak abban az időben!

  - Az első írásos és képi forrás a síugrásról egy holland tengerésztiszt, Cornelius de Jong-tól származik. 1796-ban elsőként számolt be könyvében egy norvég sí társaságról, melynek katonái sílécekkel pajtatetőről és farakásról ugrottak és többnyire szénakazalon landoltak.

  - A sítörténelem első igazolhatóan mért ugrása 1808-ból származik, ahol a mért távolság 9,5 méter volt! Akkoriban a dán Olaf Rye hadnagy pusztán egy mesterségesen összeállított hódombról ugrott, nem úgy, mint a mai ugrók, akik sáncról repülnek már! Az ő nevéhez fűződik az első rekord síugrásban!

  - Llewellyn Lloyd, brit újságíró egyszer Norvégia egyik régiójában, Telemarkban éjszakázott. A hosszú és hóban gazdag téli hónapokat a helybéliek síeléssel töltötték. A lejtők buckáit ugrották át először, aztán rájöttek minél nagyobb a bucka, annál nagyobb az élvezet.  Lloyd akkoriban ezt írta:

  "Egy új játék művészetét láttam itt, melyet minden helyi lakos ismert: síelés egyigen meredek lejtőn!"  A Telemark megyei Morgedal településen egy ács, Sondre Aursen Norheim forradalmasította a sízést! 1861-ben megalkotta azta síkötést, melyben szabadon mozoghat a cípő! Mozdulatsorokat dolgozott ki, amelyekből kialakult a "Telemark"-stílus és kanyarodási technika, amelyeket az északi síszámokban használtak. Ezenkívül síléceket csinált és síelést oktatott, a sísport atyjaként lett ismert!

  - Az első síklubot /Trysil/ 1861-ben hozták létre Norvégiában, az első sáncot pedig 1879-ben létesítették a norvég Christianiában /a későbbi Oslóban/ és ugyanebben az évben a Huseby-dombon egy síversennyel avatták föl.

Egyre nagyobb érdeklődés övezte a telemarki-síugrást, idővel elkülönült az alpesi síeléstől és így egy külön sportág fejlődött ki!

  - 1881-ben egy helyi magazin, a Norsk Idraedblad tudósított egy síugróversenyről, melyen egy síugró Telemarkot végzett el, mellyel lenyűgözte a közönséget!

Egy fiatal cipész, Torjus Hemmestveit volt az a hős, aki 23 m. távolságot ugrott akkor. Egy évvel később 20 ezer híve jött el a versenyre, megakarták nézni ezt a szokatlan sportot, ahol a versenyzők úgy repültek, mint a "madár"!

A verseny nyertese egy különleges poharat kapott a norvég királytól.

1879 és '91 között a síugróversenyeket kizárólag a Huseby-dombon bonyolították le.

  - Aztán 1892-ben ettől a helytől 5 km.-re északra egy új sáncdombot avattak föl, a Holmenkollent, mely ma már a síugrás mekkájának számít!

  - 1905-ben a holmenkolleni versenyre indult el Svájcból Pierre de Coubertin báró, akit nagyon érdekelt a síugrás, majd néhány síoktatót hozott magával szülőföldjére, hogy ezt a gyönyörű sportot terjessze a kontinensen. Európa így készen állt a sísport fellendülésére. A világ első síugróiskoláját Bad Mitterndorfban alapították!

  - 1907-ben a lengyel Tátra társaság rendezte az első síkurzust.

Két évvel később Davosban rendeztek egy versenyt, melynek során a norvég Harald Smith érte el az első hivatalos világrekordot síugrásban 48 méterrel, aki "álló" helyzetben ugrott és lengetett karral nagyobbat repült.

  - 1910 feb. 18.-án alapították Christianiában a Nemzetközi Sí Bizottságot /a mai FIS elődjét/, mely arra törekedett, hogy figyelemmel kisérje a versenyképes síelést szerte a világon. Legfőbb feladata az volt, hogy létrehozzon szabályokat és alkalmazza mindenféle síversenyen.

  - Az északi sí sportot az USA-ban külföldi bevándorlók /mint pl. a Hemmestveit testvérek és a Holmenkollen győztes norvég Karl Hovelsen/ tették ismertté, akik sportművészetükkel pénzt is kerestek. Sőt, abban az időben a legjobbnak tekintett és legnépszerűbb síugró, Sondre A. Norheim is szerencsét próbált az újvilágban, aki még a XIX. sz. végén vándorolt ki.

  - 1912-ben Karl Hovelsen Steamboat Springsben megépítette az első létesítmény komplexumot, benne 3 sánccal. A magasabb asztalokkal felszerelt sáncokkal nagyobb távolságok váltak lehetővé, mint az európai létesítményeknél.

  - 1916-ban egy norvég ugró, Anders Haugen új technikával lepte meg a világot, melyet Steamboat Springs lankás dombján mutatott be. Ugrott, majd előrehajolt és párhuzamosan tartotta a léceit, így egy új világrekordot "fektetett le" 65 méteren!

Haugen stílusa hamarosan népszerűvé vált, melyet ezután Európa legjobb síugrói is alkalmaztak.

  - 1924 feb. 18.-a fontos dátum a síugrás történetében, ugyanis létrejön a Nemzetközi Sí Szövetség /FIS/, melyet 14 alapító tagállam hívott életre a chamonixi kongresszuson /mára a szervezetnek 107 tagországa van, köztük 1932-től Magyarország is!/

  - Ugyanebben az évben került megrendezésre Chamonixban a "Téli Sportok Hete", melyet később nevezték el az I. Téli Olimpiai Játékoknak.

A versenyen a norvég Jacob Tullin Thams diadalmaskodott, aki kétszer is 49 m.-es távolságot elérve lett az első olimpiai bajnok.

  - Mint minden sportág, ez is rohamléptekkel fejlődött az évek során.

A FIS olyan pontozási rendszert dolgozott ki, amely az ugrás hosszán kívül a stílusát is értékeli. A stílusok évtizedről évtizedre változtak azzal együtt, hogy egyre inkább tapasztalhatták az ugróra ható fizikai törvényszerűségeket /stílusok eredtét lásd a V-stílus története címszó alatt/.

  - 1926-ban első alkalommal szentelték a tudománynak a síugrást.

A svájci repülőmérnök, dr. Reinhard Straumann kollégájával, Andreas Dächerrel abban az időben az uralkodó repülési stílust akarta forradalmasítani!

Sportolók életnagyságú másolataival tesztelték az áramlási viszonyokat.

Megállapították, hogy a karok elhelyezésével aerodinamikailag lényegesen nagyobb távolság érhető el. Sajnos ez az ugróstílus csak évekkel később érvényesült.

  - A FIS az első rendelkezést sáncok építéséről először 1936-ban adta ki.

A cél az volt, hogy egységes irányvonalat mutasson további sáncok építése érdekében és így versenyeket lehessen egységessé tenni.

Habár a FIS a 30-as években megtiltotta K80-asnál nagyobb sáncok építését, ezt a tilalmat figyelmen kívül hagyta Stanko Bloudek jugoszláv mérnök és megépítette Planica völgyében a jól ismert repülősáncot. A sérülések kockázata és a hatalmas lelki teher miatt még csaknem két évtizednek kellett eltelnie ahhoz, hogy a FIS elismerje önálló sportágként a sírepülést!

  - 1936-ban lépták át először a 100 m.-es "álomhatárt"! Egy osztrák ugró, Josef Bradl ugrott 101,5 m.-t a planicai sáncon. Az egyik újságírót elbűvölte ez a teljesítmény és a verseny után feltett neki egy kérdést miszerint:

  "Hol van a sírepülés határa?"  Mire az osztrák azt válaszolta, hogy:

  "Ezt nem lehet pontosan meghatározni, egy szép napon, majd valaki képes lesz 200 m. fölé repülni, ha egy erre alkalmas hegyet fognak találni az ugrás számára!"

Bradl jóslata 58 év után teljesült!