Na még adok egy infúziót a kis újszülött topikocskának, valami erre kószáló diák csak hasznát veszi (rosszabb esetben malinformálódik).

1) A német verdienen: szolgálat vagy kiérdemlés? Szvsz mindkettő, szolgálattal való kiérdemlés, tkp. megszolgálás. Jókai interpretációja ehhez képest kicsit egyoldalú.

2) A római votív oltárköveken a sztereotip V.S.L.M. (votum solvit libens merito) feliratban a "merito"-nak semmi köze nincs a servio, servire "szolgál' igéhez, és nem is lehet, hiszen egy isten(nő) nem szolgál, legfeljebb kegyesen eleget tesz a kérésnek. Interim hipotézis: a "szolgálat" és a "kiérdemlés" összekapcsolása a rómaiaknál nem ismert, inkább középkori német szellemet látszik tükrözni, amikor a szabadság római eszméje évszázadokra elszunnyadt, azt a franciák ébresztik majd fel.

3) A fr. gagner, az ol. guadagnare valszeg nem szerencsejátékon stb. való pénznyeréssel, hanem a vállalkozó üzleti nyereségével áll par excellence fogalmi rokonságban. Interim hipotézis: a francia és az olasz gondolkodásban a pénzszerzés körében az önálló vállalkozó típusa áll előtérben a bérmunkással, a szolgával szemben. (A rómaiaknál az inventus, reditus, quaestus szavak utaltak az efféle üzleti nyereségre; részben ezek a szavak is tovább élnek a modern nyelvekben).

4) Az oroszok kapcsán nem véletlenül utaltam a topik inscriptiójában a "keservesen végzett" munkára. Ismert tény, hogy munka szavunk a szláv 'gyötrelem, kín' jelentésű muka szóból származik. Külön topik tárgya lehetne, hogy az ókorban a görögök és a rómaiak is a (fizikai) munkát gyötrelmesnek tartották, a pénzért végzett munkát pedig kimondottan megvetették, csak a saját föld művelése és a hobbiból és/vagy gloriae causa végzett szellemi munka volt méltó a szabad görögökhöz és rómaiakhoz. Az orosz zarabot mögött ott érzem a robot keserűségét, mindenesetre egészen más világot tükröz, mint a fr. gagner.