Baál viselt dolgai, harca,
halála és feltámadása
_{^{(Részlet az eposzból)}}

Fejét Baál bánatosan lehajtja,
orcáját tenyerébe temeti.
Ó-palotája nincsen ínyére,
szebbet, nagyobbat rakatni vágyik.
Él ellenzi: mért nem jó a régi,
atyja nem akar beleegyezni.
„Mi dolog ez - kérdi húga Anat, -
Mi az oka, hogy ilyen szomorú vagy?"
„Hogy ne volnék - feleli Baál, -
Hogy ne búsulnék - búsan mondja:
kicsi ez a ház, az én otthonom,
csak csúfolják ezt palotának.
Megtetszék ez most hogy lakomáztunk,
imént hogy diadalünnepet ültünk:
termekben alig fért el a vendég,
szobákban szorongtak a meghívottak.
Felserdültem, nem vagyok ifjú,
isten vagyok, nem hitvány fattyú.
Nekem is jár fényes palota,
megillet szebb, tágasabb szentély!
Él ellenzi, ő tudja, miért,
atyánk nem akar beleegyezni."
El-kiméne szépséges szüz Anat,
apja elé járul könyörögve:
„Atyám, atyám, hajts szavaimra,
engedj, ha lányod kegyet kér tőled.
Baál hadd rakasson új palotát,
régi háza rozoga lett már."
Él csóválja fejét, de már mosolyog,
zord kedve felderül, ha lányára néz:
„Ej, no, nem bánom, ha oly rossz a régi,
jobb palotát rakasson a bátyád.
De ablakot ne vágjanak rajta,
ne nézzen ki a nagyvilágra,
ne nézzen ki, ne hallassa szavát -
még a népnek ártalmára lesz!"
Nevetett Anat, a szűz istenlány,
vidám szóval ím, ígyen szója:
„Halljad hát Bika-Baál, halld az örömhírt,
kedves üzenet az, amit hoztam:
szép házad lesz mint testvéreidnek,
lakóhelyed, amilyen megillet.
Hozass hamar földmunkásokat,
rendelj ügyes kőmíveseket!
Kapsz egész hegyet tiszta színaranyból,
egész halmot tiszta színezüstből,
díszeket hozzá drágakövekből."
Baál szíve ugrált az örömtől,
hívéhöz Kothárhoz követet külde:
„Hű Kothárom, ki ügyes kovács vagy,
te lész építője új palotámnak!"
Élnek ugyan az volt parancsa,
ablaka ne légyen új palotámnak,
de te csak vágj ablakot is rá,
arany falába tág nyílást nyissál,
hogy azon át messzire lássak,
hangom messzire hallják a népek!"
Épül a ház ezüstből, aranyból,
díszét rakják drágakövekből.
Tartják a tetőt tömör gerendák,
arany tetején táncol a napfény.
Tág ablak nyílik arany falában,
Baál az ablakból messzire láthat,
ablakon át hangját megereszti,
hallják a népek, mindenki hallja:
„Ura vagyok a mindenségnek,
égnek, földnek, egész világnak —
Úr vagyok a halál fölött is:
halál ura, Mót, téged is lebírlak!

_{^{Képes Géza}}