"...alkotmányokat csak nagy népmegmozdulások, forradalmak, szabadságharcok után készítenek."

Ezt azért vitatnám.

A fő probléma az volt, hogy a 89-90-es novellák kidolgozása idején a módosításokat előkészítők észlelték, hogy egyrészt a társadalomban nem történt meg az a paradigmaváltás, amely az új demokratikus politikai rendszer, azaz egy új alkotmány által kifejezett értékek adekvát tükrözését jelentené a társadalomra korábban rákényszerített monolit ideológiai alapú értékrendszerrel szemben, másrészt az első novella esetében legitimációs gondok is akadtak, lévén, hogy az előkészítésban akkor még politikai legitimációval nem rendelkező szervezetek is résztvettek.

Bihari és Kukorelli ez utóbbi problémát annó úgy vélték feloldhatónak, hogy hipotézisük szerint a '90 tavaszi választás utólag legitimálta a kerekasztal-megállapodást, ami, valljuk be, meglehetősen erőltetettnek tűnik.