Ez volt a vízió és akkor jöjjön a valóság, ami egy kicsit más. Vagyis nagyon más.
Szeretkezés után ki akartam menni pisilni, mire Te rám néztél és tudtam, eljött a pillanat, amit már mindketten vártunk. Zavart voltam, végül is új helyzet előtt álltam, még ha számtalanszor lejátszódott a fantáziámban. A fürdőszobáig eljutni is nehézségbe ütközött, nagyon kellett, feszített, komoly görcsöt okozott a visszatartás és akkor beálltunk a tusolóba. Ott álltunk és vártunk, próbáltam elengedni magam, de lazaságnak nyoma sem volt, úgy éreztem a hatalmas mennyiségű pisi felszívódott bennem, nem akart jönni, nyomtam, feszítettem, hiába.
Te különböző módon izgattál, ami még inkább elvonta a figyelmem. Nem hittem volna, hogy valaha ekkora nehézségbe ütközik egy pisilés, még ha az nem is szokványos módon történik. Két puha kezed közé vetted arcom, csókot leheltél csukott szemeimre, szorítottál, ekkor kértem most ne, semmit ne. Hirtelen előtörtek az autógéntréninges emlékeim. Csendet és mozdulatlanságot kértem, befelé fordultam, megszűnt a környezet, a fények eltűntek, mormoltam magamban, most pisilni fogok. Nagy nehezen elindult, amit nagy örömmel nyugtáztál, úgy álltál, hogy végig follyon a hasadon, azon keresztül a farkadon. Ekkor abbamaradt. Ismét nyugalmat csendet mozdulatlanságot kértem, kezdtem előröl. És elindult, lassan, de visszavonhatatlanul, már ha akartam volna sem tudom megállítani. Éreztem a meleg nedvet, amint hol a combomon, hol a hasadról farkadról visszakanyarodva csurog végig bőrömön. Szorítottál, sírtam, lecsókoltad könnyeim, remegett a lábam, pár pillanat múlva az egész testem, majd zokogtam és félig ájultan tartottál ölelő szerető karjaidban.
Gyenge voltam, védtelen és kiszolgáltatott. Csodálatos volt. Eggyé válás egy másik úton.
(a kép illusztráció)