Ebben nem volt válasz arra, amit mondtam. Éppen nem mondta Galilei, hogy ezeket az igeverseket szó szerint kell értelmezni, hacsak nem a kikényszerített visszavonó nyilatkozatában: "el  kell hagyni azt a téves véleményt, hogy a Nap a világ középpontja, és nem mozog, és a Föld nem a világ közepe és mozog [...] az eretnekség vehemens gyanújában ítéltettem el, azaz hogy azt tartom és hiszem, hogy a Nap a világ középpontja és nem mozog, és a Föld nem a középpont és mozog. [...] őszinte szívvel és hamisítatlan hittel megtagadom, elátkozom és megvetem a fent nevezett tévedéseket és eretnekségeket" stb.

Amit meg a kend szerzője arról ír, hogy Galilei ítéletét nem írta alá a pápa, így az nem volt érvényes, önmaga alatt vágja a fát. Mert ez esetben egy érvénytelen döntés miatt voltak indexen Galilei iratai a XIX. század elejéig. Ez elég rossz flényt vetne a kend felekezetére.

"az inkvizíció nem foglalkozott emberek elégetésével, megkínzásával és más csacskaságokkal, csupán azt vizsgálta, méltó-e a megvádolt személy az egyház gondoskodására. Aki látványosan tagadta az egyház tanítását, többé nem mehetett templomba, nem temették megszentelt temetőbe, és a gyermekét sem keresztelték meg. Ateistáknak ez valószínűleg nem is volt olyan nagy veszteség..." - Ez a cinikus védekezés csúfot űz a történelmi tényekből. Az egyházi törvénykönyv jóval súlyosabban büntette az istentagadást, mint a szentségekből való kitagadással. A tridenti zsinat elátkozta azt a véleményt, miszerint más kényszerítő eszközt nem szabad alkalmazni a hittagadókkal szemben, mint a szakramentumokból való kizárást.

"1632-ben VIII. Orbán pápa és az inkvizíciós testület jóváhagyásával jelenhetett meg Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo (Két világmodell összevetéséről szóló párbeszéd) című könyve, amelyben a korábbi évtizedek során lezajlott vitáinak összegzését tartalmazta. Ennél ékesebb bizonyítéka nincs is annak, hogy az egyháznak semmi baja nem volt tanításaival." - No hiszen, egy másik forrás (tán Jáki Szaniszló, aki szerint nem kell Galileit rehabilitálni) ezt úgy fogalmazta meg, hogy Galilei átpréselte a könyvcenzúrán a művét, meg hogy talált egy cenzort, aki nem volt elég szemes, hogy észrevegye, amit mások később igen. De enélkül is nevetséges ez a védekezés. Mert ha semmi elítélendő nem volt a könyvben, akkor mégis miért tolták Galilei orra alá azt az állítólagos régebbi parancsot, amely szerint neki tilos "bármilyen módon képviselni, tárgyalni, hirdetni" Kopernikusz tanát. (Ez a "bármilyen módon" nyilvánvaló hamisítás: az ezt tartalmazó legfontosabb dokumentumon Galilei aláírása nem szerepel, és több perirati okmányba is csak utólag toldották bele.) Mert Galilei ama könyvbn nem bizos igazságként képviselte Kopernikusz tanát, és erről neki Bellarmin bíborostól magától is volt egy biztosítéklevele. De ezt figyemen kívül hagyták, és a hamisított parancsra hivatkozva és könyve alapján mondták őt bűnösnek, mivel, ahogy mondták, valami módon mégis képviselte a heliocentrikus tant.

"Galileit évekkel könyve megjelenése előtt idézték Rómába, mert nyíltan vitatta a Biblia bizonyos passzusait, képtelenségnek minősítve a Szentírás bizonyos részeit. A per tárgya az az állítása volt, hogy a Biblia valótlanságot állít Józsué könyvében" - Ez csak a per ürügye volt, melynél fogva a vádlók teológiai kérdést faraghattak egy tudományos szakkérdésből. A mondott prédikátorokból (akik maguk tették Galilei működését teológiai bírálat tárgyává) Galilei tényleg gúnyt űzött, de a vád itt nem állt meg. Az döntő súllyal egy Szentírással ellentétes tannak könyvekben és máshogyan való képviseletét rótta fel neki. Maga Galilei nem vonta kétségbe a Biblia igazát, de a szószerintiségét e helyeken igen. Éppen ellenfelei állították a szószerintiségét, és a képletes értelmet kereső Galileit mereven megvádolták a Biblia igazságának elvetésével. Ők tehát nem akartak a szó szerintin kívül más értelmezést elismerni, azaz így lettek - vádló létükre - ők maguk az eretnekek.