Köszönöm az invitálást.





Rohanunk a zuhogó, tavaszi esőben, felettünk dörög az ég, a háborgó fekete felhőket villámok cikázó fénye világítja meg időről időre, egy fényvillanás alatt egymásra nézünk, látod az arcomon, a macskakövön kopogó esőcseppek zaja felerősíti a pisilési ingert. Sietünk, már nem bírom sokáig, rohanunk a házba, egyenest a fürdőszobába. Segítesz szabadulni az esőtől csurgó, átázott ruhák fogságából, kifordítva kerülnek a padlóra. Feszengve állok, combjaimat szenvedve szorítom, fáj a hasam, nem tudom meddig bírom, betessékelsz a kádba.
Várok, most mi történik, hiszen tudod, pisilnem kell. Már iszonyatos erőfeszítésbe telik visszatartani, feszít, szétrobbanok. Egymásra nézünk, szemünk fényesen összeolvad, ölem enged, lazulnak az izmok, melegség jár át, arcom pirosodik. Kezed a vénuszdombra teszed, alulról lágyan belemarkolsz és hagyod, hogy a meleg lé ujjaidon átfolyva utat törjön a combokon.
A zuhanyrózsával lemosod testem, erős vízsugárral játszol a csiklón, remeg a lábam, le kell ülni, kell hogy múljék a feszültség, a remegés ... félájultan teszed számba a farkad...