Szia!

 

 

Na megvolt az első vadászat amin résztvettünk... felemás érzésekkel és sok kérdéssel de leginkább kuszasággal telve érzem magamat. Megérkeztünk a vadászházhoz reggel, onnan mentünk ki a területre. Mi nem saját autóval mentünk, hanem felültünk az IFÁ-ra, szalmaülőke  amit akarsz... :DDDD (Az opellel mentünk, azt nem kockáztattam volna h beragadunk). Kutyák nem gyengén meglepődtek, hát még én de végül is hamar lenyugodtak és végül odaértünk.

 

A vadászat hajtással indult át az erdőn, a többiek bizonyára rutinosak voltak, de mi nem kaptunk eligazítást. Mondták küldjem a kutyát keresni, hát én küldtem, előtte haladt 20 méteren kb belül, olyan 5-8 perc után elveszett a lelkesedése (rutintalan kutyáról beszélünk ugye)  majd kilőtt jobbra és egy ideig nem volt meg. Aztán visszatalált, de megzavarodva más valakinek ült be a lábához, haha zöld gatya sztem csak ezt nézte. Sípra visszapörgött hozzám. (Jah, folyamatosan ment a sípolás, ez elég zavaró volt sztem a kutyáknak is) Ezekután lábnál haladt csak, nem küldtem előre keresni. Át a szántáson, át a kukoricáson meg át a nádason. (Ez külön élmény volt mert a nádban egy ideig mögöttem haladt, majd kitört és áttört rajta a nádból kijőve lett meg újra. (Nevettem is magamban ennyit a lábmunkáról a nádban, hahaha). Végül körbeálltunk a bokros erdő részt ahonnan eresztették ki a fácánokat. Nekünk nem volt szerencsénk, a mellettem álló vadász semmit sem lőtt, összesen esett 5 madár felénk. (A 60-ból) Ami Tőlem 5-10 méterre esik én azért nem küldöm el a kutyát, minek? (Dögről beszélek), szomszéd vizslás ráküldte  a kutyát 15 méterről úgy hogy tőlünk volt 5 méterre a dög...

 

3 vizsla állt körülöttünk, akik már akkor szaladtak mikor a madár még meg sem volt lőve, így én esélytelennek találtam volna lövés előtt küldeni a kutyát a vadért, amire már ugrott is a vizsla. Zoli 2X elküldte Kyrát a sebzettre amit szépen élve be is hozott. (az egyiknél gyors volt, a másiknál meg nem vette fel a vizsla.)

 

Összességében jó volt, mert láttam hogyan is megy egy ilyen, másrészről még elég kusza dolgok ezek a fejemben. Most még nem látom át ezt az egészet, és bár így nem volt a Carlosnak egyetlen elhozása sem, mégis azt gondolom jól tettem hogy nem engedtem el szaladgálni. Hát ennyi... Szarrá áztunk, még a tangámból is csorgott a víz, fülig sáros voltam. A kutyák nem testben hanem agyban fáradtak le. Mikor visszaértünk akkor ettünk szarvaspörit, nagyon finom volt.

 

Fáradtan és elgondolkodva indultunk haza. Sokat kell még tanulnunk, remélem lesz majd lehetőségünk a vadászatnak alárendelve, de minőségi munkát végeznünk. Mindenesetre hívtak bennünket, igyekszem majd a legjobb tudásom szerint csinálni.