Párthű és szovjetbarát

Kádár mellett számos érv sorakozott a szovjetek szempontjából. Egyszerre lehetett elhitetni, hogy szembefordul a sztálinista hagyományokkal, ugyanakkor bízni lehetett abban, hogy Moszkva iránt lojális marad, s tiszteletben tartja a birodalmi érdekeket. Szemben a korábbi moszkovita társasággal ő „hazai kommunista” volt, ráadásul megjárta Rákosi börtönét.

A nép szemében személye biztosíték lehetett a múlt bűneivel való szakításra, hiszen az emberek mit sem tudtak például a Rajk-perben játszott szerepéről. Ugyanakkor 1954-es rehabilitálása után – kevés kivételtől eltekintve szinte egyedüliként – visszatért a Rákosi vezette párt szolgálatába, ahol ismét vezető pozíciókat töltött be. Párthűsége tehát vitán felül állt.

Nagy Imre államminisztereként bírhatta a társadalom rokonszenvét, azonban a forradalom napjaiban is mindvégig kapcsolatban maradt Andropovval, a budapesti szovjet nagykövettel, s jó véleménnyel volt róla „a magyar ügyekben jártas” politikai bizottsági tag Mikojan is. Nem utolsósorban pedig zsarolható volt a forradalom alatt Nagy Imre melletti politizálása miatt. Megvolt benne a ragaszkodás a hatalomhoz, és a készség Moszkva kiszolgálására – foglalja össze a történész.

Gyorsan meggyőzték Moszkvában

November első napjaiban a szovjet vezetők a lehetséges utódot keresték, Kádár november 1-jén eltűnt. Münnich Ferenc segítségével a szovjet nagykövetségre, másnap, 2-án pedig titokban Moszkvába vitték, két napon keresztül részt vett a magyarügy rendezéséről folytatott megbeszéléseken. Eleinte nem tudhatta, hogy a bűnbak vagy az ország új vezetőjének szerepét szánják neki.

A tárgyalásokról készült úgynevezett Malin-feljegyzések, és Hruscsov visszaemlékezése alapján e két nap alatt Kádár álláspontja gyökeres változáson ment keresztül.
Először még mint a Nagy Imre-kormány államminisztere beszélt, majd szép lassan világossá vált számára, hogy ő lehet Magyarország első embere. Fokozatosan elhatárolódott a magyar miniszterelnöktől és a hazai eseményektől, szembefordult Nagy Imrével, s vállalta az ellenkormány vezetőjének szerepét.

Ezekben a napokban Hruscsov Jugoszláviába utazott, hogy egyeztessen Josip Broz Titoval Magyarország újbóli katonai intervenciójáról. A tárgyalásukról fennmaradt dokumentumok szerint Tito Münnichhel szemben, mint a magyar társadalom számára elfogadottabb, nyitott személyiséget, Kádárt ajánlotta Hrucsov figyelmébe.

Légüres térbe érkezett

A későbbiekben Kádár János köré épített „legenda” része, hogy ’56 után nem volt mozgástere, ő volt a „kisebbik rossz”, ha más szerzi meg a hatalmat, tízezrével hullhattak volna a fejek – a román és kínai kommunisták ugyanis durvább beavatkozást, véres megtorlást követeltek. Ez azonban ilyen formában nem igaz. Miután hosszabb vitákat követően elvállalta az ország és a párt vezetését, november 7-én egy szovjet harckocsin a Parlamentbe szállították, és hozzálátott a társadalom és az új hatalom konszolidálásához.