Kedves Tevecsem, reggel sebesen neveldehelyre meneteltem, mely helyen nem keveset kellett tennem-vennem.

Neveldemesterek kedvesek lettek velem, el kellett rendre fecsegnem, mely rettenetes esett velem.

Gyerekeknek es jeleztem, ne egyenek meg egyes fejfedeleseket, melyek nem kedvesen emelgetnek fejfedelet.

 

Ellenben el kell merengnem eme eset felett, s be kell fejeznem, egyre entelten hencegek: egy lepke nem lehet egyszer sem beteg, s lelesnem sem lehet gyenge embereket, melyek rendszeresen betegeskednek.

Velem szerencse lett, de be kell lesnem, engem es meglephet kellemetlen, nem lettem sebezhetetlen.

Jelzem, jelenleg es nehezen kereteselhetem el, sete esetem lehet, egyre legendet emelek elnyekkenthetetlen testemnek...

 

S veled melyek estek meg elment gyenyeken?

S mentem-e eszedben?

Mert nekem te rengeteget.