:-)))

NOVEMBER

"...peregni kezdtek a levelek...füstölögni...a kémények...és senki se vette észre, hogy a füst kanyargásából ki lehetett olvasni ezt a szót, hogy NOVEMBER..."
"Valaki feltűnt a domboldalon, lassan emelkedve, mintha a földből nőne ki, és megállt a kelő nap glóriájában... A vándor csak állt. Széttörölte deres bajuszát, azután felnézett a levegőbe, ahol vadlibák utaztak, s a vezérgúnár mély hangon hátraszólt valamit a csapatnak, mire a libák örvendező zajongásba csaptak. A merev ék meg is lazult egy pillanatra...aztán... A rend helyreállt, és szinte hallani lehetett a szárnyak suhogását..."
"...A cinkék...kijelölték a közös szállásokat, mert öt-hat cinke is melengeti egymást a kis helyen, a csuszkák meggyőződtek a téli lakásuk épségéről, amit még a tavaszon befalaztak, megfelelő kis bejárót hagyva, a harkályok még rikkantottak néha, piros hordósapkájukkal átlengve a kertek felett. De más hang nem is hallatszott..."
"...- Egy ember! - kiáltott egy kis idei cinke...", "Öregesen ment a vándor, de nem fáradtan. Szemében csendes vidámság volt, ...ha ránézett egy-egy galagonya bokorra...".
"...megsimogatta a cinke buksi fejét. - Egyél sokat...megsimogatta az ezüst törzsű bükköket, a rücskös tölgyeket, a hamvas gyertyánokat. A fák megremegtek, és millió színes, szállongó levél indult el a föld felé.
- Köszöntünk, vándor - suhogtak a levelek.
Az öreg felemelte a kezét. - Aludjatok..."
"...Az őz...megkapta a meleg...holmit. De megkapta ott mindenki. A madaraknak pehelytoll, a medvéknek...takaró, a mókusoknak fészekbélés jutott..."
"...ködöt szitál az eső, s a köd mögött az enyészet sziszeg, melyből - hittel hiszem! - vér és élet születik...","...az őszi csend mélysége alatt...a múlt, és a csírák nem tudták még, mennyit kell aludni az ébredésig...". "...örökséget szorongat markában, hogy legyen mivel kezdeni a fiatalnak, aki már ott kopog a másnap hajnalának ködös ablakán..."
"...úgy éjféltájon felkelt a hold, és csontüregű szemével dermedést nézett a világra..."
"...Nem mozdul semmi. A fák, a bokrok...őrzik a zúzmara szűzi fehérségét, őrzik a vadat, az erdőt: önmagukat..."
"...Némán állnak a fák, és a csend gyalogútján puhán ballag az idő."

Fekete István - novella részletek

:-)))