Most így hirtelenjében egy bájos idézettel reagálnék erre.

"Ágyúm annyi van már, hogy sertést hizlalhatnék velük […] Éppen ma írtam Kossuthnak, ne küldjön többet. Nem bízom az önkéntesekben; el találnak eblábolni, s engem ágyúimmal együtt szépen cserbenhagynak.

Hanem a lőkupak elfogyott, és alkalmasint neked sincs. Ez lesz csak a cifra dolog! Hát már éppen semmi készletünk sincs belga lőkupakból? Gondolom, szerinted is végül a kováspuska még mindig többet ér, a lőkupakosnál – lőkupak nélkül?

Ha a zászlóaljparancsnok urak lőkupakot kérnek, következetesen azt felelem: „Örülök, hogy nincs. Célba úgysem találtok; menjetek szuronyra!” – Látnád csak a hosszú arcokat! "

Ez Görgey-nek egyik leveléből való. Elképzelhető ugyanis, hogy a szuronyrohamok preferálása a lövöldözés ellenében eredeztethető abból a permanens lőszer és fegyverhiányból is amivel a honvédség a azabadságharc csaknem egész ideje alatt küzdött...