Kedves Levelezőtársaim!

Úgy tűnik, abban nincs véleménykülönbség közöttünk, hogy az oktatásügyön nem szabad takarékoskodni. Lévén, hogy az oktatásügy, az ifjúság nevelése a nemzet jövőjének záloga.

Ami a művészeti ágak egyes alfajait illeti, jómagam úgy gondolom, hogy a klasszikus zenének is van jövője. Csakúgy, mint létjogosultsága van a mai műfajoknak, stílusoknak, zenei áramlatoknak. Reneszánszát éli a népzene, a népi hangszereket is oktatják a zeneiskolákban, de ugyanígy a néptánc is megfér a társastánc mellett. Kedvelt például - itt Baja környékén kitűnő együttesek vannak - például az ír tánc.

Egyébként zeneművet számítógéppel is lehet komponálni, sőt a hangszerjátékot utánozni. Ennek ellenére sokan vannak, akik közösségben szívesen énekelnek, muzsikálnak együtt. Kodály Zoltán eszméit tanulmányozzák a japánok, akiknél a klasszikus európai zene igen nagy népszerűségnek örvend.

Nem kell messzire menni. A bajai zeneiskolában oktatják a szintetizátort. A gitárt - nagyon népszerű a fiatalok körében - még én vezettem be az iskolában vagy négy évtizeddel ezelőtt.

Tehát valóban nem szabad semmiben kizárólagosságra törekedni. Azt azonban már a régi görögök is tudták: a zenének és a sportnak óriási személyiségformáló hatása van. Éljünk vele, de nem úgy, hogy a megszorításokkal a tanulás lehetőségét elvesszük!

Tisztelettel:
Gál Zoltán