Zölduborka,
kérdésedre sztori jön:
Még gimiben loptunk egyszer egy kutyát. Az egész úgy zajlott, hogy találtunk egy rotweilert, ami ôrkutya volt, és egy kb másfél méteres dróttal (!!!!) volt kikötve. Napokon át se kaja, se víz. Háza sem volt. Sajnos a kutya ebbe hamar beleôrült (szó szerint). Egy darab húsba altatót tettünk, majd mikor elkábult, elloptuk. Egy ismerôshöz került, aki hónapokon át nem tudott a kutyához érni, abban a kennelben volt, ahová mi betettük, mert a kutya tök gáz volt. Azóta már eltelt pár év (3), a kutya lenyugodott, bizalmatlan és kiszámíthatatlan, de a múltjához képest oké. A gyerekeket viszon imádja, volt olyan, hogy egy mélyebb árok mellôl a testével tolta el az akkor járni tanuló kislányt, nehogy beleessen.
Ezért tartotta meg az ismerôs is, mert a gyerkôcök teljes biztonságban vannak a kutya mellett, holott szó mi szó, elég rossz természetu állat.
Az állatok nem hülyék és szeretik a gyerekeket. En rá fogom bízni a leendô gyerekeimet a kutyáimra, ez biztos.