Hmmm.... Először is: egészségedre. :)

Aztán, ne aggódj, nem tartalak eretneknek, meg nem is az én tisztem ennek megítélése, én csak egy (32 éves) ministránsfiú vagyok, nem egy inkvizitor főpap, és hozzád hasonlóan szeretek ilyen témákon agyalni. Hát ez az Emberfia kifejezés valóban érdekes. Van benne igazság, amit mondasz, ugyanakkor valóban számos bibliai hely beszél arról, hogy nem csupán testté lett az Ige, hanem Isten emberré lett. A problémát talán az okozza, hogy az ember számára sokkal egyszerűbb időben gondolkodni, mint időtlenségben. Kurt Vonnegutnak van a Slaughterhouse ... (itt valami szám van, de nem tudok sose megjegyezni a számokat) c. regénye (magyarul nem tom mi volt a címe, angolul kellett elolvasnom annak idején), ahol a főhös bekattan és olyan idegenekkel beszél, akik egyszerre látják az egész időfolyamatot, a lények egész történetét. S ha pl. meghal valaki, akkor nem szomorkodnak, hogy jaj szegény, hanem továbbra is az egész életét együtt látják, ahol a halál pillanata csak egy kis pillanatnyi vágás az egész képben, ahol az illető élő. Érdekes elképzelés, és talán a próféták is hasonlóan egyszerre látják azt a folyamatot, amelyben Krisztushoz, az Ő életéhez valóban szervezesen hozzátartozik az emberséggel való összekötődés, és ebben lényegtelen lesz az a kérdés, hogy Ő mikor lett ember, az Ő Életének szerves része az Emberfiává válás. (Bár azért tegyük hozzá, hogy volt idő, amikor az ember nem létezett, még az állatok is beelőzték korban, a kérdés az, hogy a Istenképmás mennyiben egyenlő az Ember fogalmával... hmmm....)

A Mennybemenetel ünnepén Egyházunk ünnepi énekében is van egy részlet, hogy Krisztus a tőlünk való távozás nélkül ment fel az Atyához. Ezt lehet egyrészt azzal is magyarázni, hogy Ő az Egyházban (különösen az Eucharisztia szentségében) továbbra is jelen van köztünk, de úgy is, hogy mivel a legtökéletesebb isteni szeretettel kötötte össze magában az Istent és az embert, a mi emberi természetünk immár elszakíthatatlan Istentől. Ilyen értelemben Isten nem csupán Isten, hanem ember is, egy alapvető változás állt be a Mindenség magjában és alapjában a Megtestesüléssel.

De egyébként szerintem az apa-anya-gyermek nem feltétlenül a legjobb kép a Szentháromságra, sokan emiatt tulajdonítanak tévesen női mivoltot a Szentléleknek, holott azt olvassuk, hogy Krisztus megestesülése a Szentlélek és Mária közös csodája volt, és hát két nőtől születhet-e gyermek? A test-lélek-szellem szerintem jobban kifejezi a Szentháromságot az ember esetében, ahol a szellem az Atya, a test a Fiú és a lélek a Szentlélek képe, bár Istenben ezek különböző személyek, az ember viszont csak egyetlen személy, azért van köztünk szintbeli külnbség. Az ember ugyanis először csak férfinak lett teremtve, én viszont nem hiszem, hogy bármikor lett volna idő, amikor csak az Atyaisten létezett, különben a többi isteni személy nem lenne örök, vagyis nem lenne Isten. Az ember számára az asszony inkább az, ami Isten számára a teremtés, vagy pontosabban az Egyház, a választott Ember. És mi a kozmikus gyermek? Hát ez szerintem meglepi! Majd megtudjuk, hogy mi születik Isten és az ember házasságából, ha eljő az ideje, de biztos valami fantasztikus dolog lesz! Jelenleg viszont még csak az eljegyzésnél tartunk.

Na, egyelőre ennyi, majd még én is érlelem a gondolataimat... Még annyit fűznék hozzá, bár talán említettem már, hogy az ortodoxia értelmezése szerint az ember a bukás után megmaradt Isten képének, de elveszítette a hasonlatosságot Istennel, ha a két fogalom nem lenne különböző, akkor szükségtelen lett volna úgy fogalmazni, hogy Isten a maga képére ÉS hasonlatosságára teremtette az embert.

Apropó, a Vallásközi párbeszéd topikomban jártál már? Nemtég megnyitottam, de akkorára duzzadt, hogy már nem tudok mindent elolvasni legnagyobb sajnálatomra, pedig ez is egy izgi téma.