MEGYÜNK! 2009.

Megyünk!
A Haza és Szabadság 1956-ban
megfiatalodó, újjászülető pánsípra
hangolt dallal, varázsos szavakból
kikelt, majd elszenderedett...

Megyünk!
Ment: Rákosi, Gerő, Révai,
Jött: Kádár, Apró Dögei, Hock,
Berecz, Grósz, Havasi,
Németh, Fejti, Pozsgay.

Megyünk!
Jött: Antall, Rabár, Keresztes,
Szabó Tamás (fineszes)
Gerbovits és Schamschula,
még egy Kádár: a Béla

Megyünk!
Jött: a Gyula, és egy Iván,
jobbat az ember nem kíván
(a Pető László fia), velük a
Fodor, Kuncze, SZDSZ-familia

Megyünk!
Orbán Viktor került sorra
nem terem minden bokorba'.
Az FkGP 82 helyen visszalépett,
később néhányuk félrelépett.

Megyünk!
Megint jőnek, kopogtatnak,
maszoposok szadeszgatnak,
D-209-et vetnek, öszödi böszmét
avatnak, amit lehet: learatnak

Megyünk!
Az ötvenedik október 23.-án
Európa a francba ment, hallgatott,
a vértócsák felett keresztet sem vetett:
Deák-tér, ne feledd a napot!

Megyünk? Hová?
A politikai elit nem a Holdról
jött, kitermeltük, mint kiskertben
a babot, mi is ilyenek vagyunk?
Nincs tartalék, mit előkaparhatunk?

Megyünk!
Tűzzel, fénnyel párosodva, indulj,
megállj végszóra, rutinos nyertesek,
- még fiatalon - bírjuk gyomorral, könyökkel,
esélyeinket napra, percre tervezzük.

Megyünk!
Átkelve szerelem vámán, révén, lidércre,
hitre vágyó seregekkel, lépéskényszerre,
táncritmusra, kátyún, posványon
masírozva, együtt és külön.

Megyünk!
Látni szabadságot, és lőn szabadság
a lángoló székesegyházak, vágtató lovas
szobrok, egy udvari körséta, a kutya
nyakörve és a lánc lebetonozott vége között.

Megyünk!
És lőn szabadság a sikátorok, fény-árnyék
játéka, a választók, kiválasztottak,
az egy főre jutó közhelyek, sírhelyek,
golyószóró és olajág között.

Megyünk!
Látni békét és lőn béke a történelmi
operettlibrettók,a vágóhídra lépő borjak, a
nekem ne szóljanak egyezsége, a győztes
hoppmesterek és a legyőzöttek között.

Megyünk!
A riogató bűvészkedők, pörgetett és
pörgető, a kitüntetett tülekedő, egymást
lökdöső menekülő, a lepedőbe csavart sebesült,
és az utolsó tíz másodperc között.

Megyünk!
Látni Istent, kinek másik neve rend és lőn Isten,
remény, igazság-szédület, a szemfényvesztők
ijedelme, a végső dal kegyelme, az Ige,
az álarcok, rangok, köpönyegek között.

Megyünk!
És lőn utolsó ítélet, az utolsó szó
joga, az utolsó szelíd kérelem, a szív
kalapál: kegyelem! De vége, elég volt!
Kell az édes nyugalom.

Megyünk!
Gyere! Haza és Szabadság, hallod ezt?
Hív és vonz e két szó, el nem ereszt!
Mint elfojtott parázs alatt ébredő láng
Tikkadt, régóta kiszáradt mező felett.

Irta: Wéber Tünde
2009. október. 20.