Hali Kutyások!

Én jelenleg két ír szetter tulajdonában vagyok.

O Plútó kutya

O pedig Alíz kutya

Meg tudok mindenkit érteni, aki nem kertes házban lakik, mégsem bírja ki kutya nélkül. Amikor Plútót vettem, velem is ez volt a helyzet. Szegénynek napi 9 órát kellett várnia rám. Azóta tudom, hogy ezt az idoszakot akkor is átalusszák, ha lenne lehetoségük mással elfoglalni magukat. Azóta kertes házba költöztem és megvettem Alízt. Mit ne mondjak, ha nem jó az ido, reggel kimennek a házból a dolgukat elvégezni, és van úgy, hogy este úgy kell oket "kirugdosni" az ajtón, hogy "ugyanmár nem kellene nektek pisilni?" Persze ha jó az ido más a helyzet, akkor bent sem lehet oket tartani.
És most egy sztori, hogy miért is érdemes kutyát tartani:
Plútó kutya fél éves sem volt, amikor Édesanyám felutazott hozzám látogatóba. Plútóval többször találkozott már, sot egyszer náluk is hagytam két hétre az "unokát" annyira imádták. Tudtam mikor kell érkeznie, szépen kiballagtunk a buszmegállóba, és behúzódtunk az épület mögé, hogy ne lásson meg minket amikor leszál a buszról. Meg is érkezett, elindult a lakásom irányába, mi meg szép lassan utána. Amikor már majdnem mögé értünk, Plútó felismerte. Nem tudom láttatok-e már ír szettert örülni. Kb. Vállmagasságtól csóvál az egész kutya. Ez tortént akkor is, hátulról ráugrott anyámra, és majdnem még a bort is lenyalta az arcáról, közben hangosan nyüszített, majd kibújt a borébol. Persze anyám is össze-vissza ölelgette, simogatta. Amikor kb öt perc intenzív örülés után Plútó lecsillapodott, láttam, hogy anyám sír. Kicsit meglepodve kérdeztem, hogy mi a baj. A válasz ennyi volt:
Nekem még az életben nem örült így senki!

Compi