Szevasztok KutyaBarátok !

Hát akkor most én is irnék Csöpikémről. Ő 8 éves, német vizslalány. Előtte volt egy kanadai farkaskutyám, Ő Csilla volt. Sajnos Őt 1974 novemberében, 7. évében súlyos betegség miatt el kellet altatni. Akkor megfogadtam, soha többé állatot, mert az elválást tőlük én egyszerűen nem tudom feldolgozni !
Aztán mégis lett Csöpike. 6 hetesen került hozzánk, még kék volt a szeme. Mondta is a lányom, "jujj, de csúnya kék sszemű kutya !". Azóta már gyönyörű barna szeme van. Lejebb már láthattátok a fényképét.
Nektek vannak-e furcsa evési szokásai kutyáitoknak ? Csöpike mindent eszik, amit mi. Sőtt, az igazi kutyaeledeleket nem is igazán szereti. Eszi a banánt, almát, cseresznyét, szőlőt, körtét, imádja a sült krumplit, pattogatott kukoricát, sajnos a csokiról nem is beszélve. Na ezt csak nagyon ritkán és inkább csak kóstolóba kap. Nem tudom megtenni Vele, hogy nem adok neki. Most jön a Karácsony, tudja, érzi, hogy lesz fenyőfa és azon, az alatt minden jó. A fa alá szokott ülni és vigyáz a szaloncukorra. Ha bárki nyűl a fa felé, Ő morog rá. Persze csak játékból.
Szoktunk verekedni is. Ilyenkor néha erősebben harap és persze mondom neki, Csöpi, ez fáj ! És ilyenkor olyan finoman harapdál utána, hogy csuda !
Lelke is va a drágának, de még mekkora ! Tudjátok, hogy meg szokott sértődni ?! Alig lehet megvígasztalni, de azért hagyja magát. Már-már azt hinné az ember, hogy nem is kutyával van dolga.
Nos egyenlőre ennyit Róla.

A mi családunk kutya-központű család. Aki nem tudja a kutyát társnak, családtagnak tekinteni, az ne is tartson kutyát, mert a kutya tartása nagy felelősség. Ő egy x-edik gyereke a családnak és úgy is kell foglalkozni vele. Lehet, hogy most hülyének fogtok tartani, de mi otthon Csöpikét így szoktuk elküldeni a másikunkhoz: Csöpike menj anyádhoz, menj apádhoz. És, ha kiejtjük az a szót, hogy nagymama, Csöpike teljesen extázisba jön. És, ha tényleg jön a nagymama, nincs olyan gyerek, aki úgy tud örülni neki, mint Ő !

Köszönöm, hogy elolvastatok.

Bye: OWO