Nekem van egy nagyon brutális sztorim a kutyákról.
Volt egy Whipett agaram(Whippynek hívták).Sokat sétáltattam.Egyszer,amikor kivittem sétálni(másik kutyámmal,az akkor 8 hónapos rotweileremmel)egy kb.tőlünk 1km-re lévő volt szántásra,életem legbrutálisabb élménye történt.Most jön az,hogy,aki nem bírja ne olvassa tovább.Cirka a szántás közepén járunk,amikor a semmiből egy másik rotweiler jön elő mögűlünk.Ez a kutya is szuka volt,csakúgy,mint az én két ebem.Olyan halkan jött a kutya,hogy észre se vettük.Odament az agaramhoz,és azonnal megtámadta(a hely,ahol voltam 500 méteres körzetben senki sem volt).A nyaka felső részét kapat el,és pár másodpercen belül lenyúzta róla a bört a dereka közepéig.A kiskutyám azonnal elmenekült,de nem volt benne erő,és ezért ham ar elkapta.Nem tudtam semmit sem tenni,mert egyrészt messze kerültek tőlem,másrészt kurva nagy kutya volt (gondolkodás nélkül megtámadott volna).A kutyámat elkezdte dobálni,majd kiharapta a beleit.Ettől persze nem azonnal halt meg a kutya.A végén elharapta a nyakát.Én és a rotweilerem elmentünk,mert úgyse tudtam volna semmit tenni(kb1 perc volt az egész).
Később eltemettük a kutyámat a helyszínen.
Csak azért meséltem el,mert ez az élmény még mindig elevenen él bennem!