Eddig próbálgattam megfogalmazni,mit is akarok mondani.Most ugrott be.Meggyógyultam,de miért kell lelkiismeret furdalást éreznem,amikor olyan valakivel beszélgetek,aki nem tart itt és éppen ezért nem is merek az örömömről beszélni.

Ezért is örültem ennek a topiknak,hogy itt lehet örülni,nemcsak élni az életet,hanem élvezni is és nemcsak panaszkodni.Amig nem voltam beteg,én is az életet élők közé tartoztam,a mindennapokban elvesztem,De a betegségem jel volt arra,hogy másként kell csinálnom és ezt köszönöm a betegségemnek.Azóta sokkal kiegyensúlyozattabb vagyok,a lényeges dolgokkal foglalkozok,érzem az életet és ki akarom használni minden percétértelmesen,egészségesen.

Próbáltatok felnézni Budapesten a belvárosban a házak legfelső emeletére?Mindig a szemünkkel egyszintben megyünk,megyünk.Én felnéztem és boldogság töltött el.Jó érzés volt,nem tudom,miért............de jó volt.Alaposabban látom a körülöttem levő dolgokat.