Köszönöm,hogy válaszoltál. Én tényleg nem akartam megbántani senkit. Tudom mit érzel,én is egyedül neveltem a fiam. Mi már rég elváltunk. Akaratlanul is idegesebb vagyok miota a kemot kaptam,sértődékenyebb és érzékenyebb lettem.Ráadásul minden honapba kapok a hasfalamba egy implantátum injekciot 5 évig,ami roncsolja az agy alapi mirigyeket. A májenzim értékeim a bilirubin szinttel 3 szorosára vannak emelkedve,már a nyáron jártam petct-is. Azért irtam azt ,hogy tudom ki min megy keresztül és nem bántásképp. Abban viszont igazad van,hogy csak az akarat visz előre mindegyikünket,holott azt sem tudjuk mi lessz holnap.Igen ez igy van ,hogy mindig ott motoszkál a fejedbe a gondolat,de probálok minden más dologra koncentrálni,hogy mit kell még meg csinálni.Ha állandóan erre gondolnák,megőrülnék.Azért a férjed elszégyelhetné magát,hogy amikor a legnagyobb szükséged lenne rá ott hagy. Milyen ember az ilyen? Nem fél a jóistentől,hogy visszaméri még neki?Én nagyon sok kitartást kivánok neked,legyél erős,és mutasd meg ,hogy te leszel az erősebb. Neked még ott vannak a gyerekek akiknek szükségük van rád.Minden sorstársamnak és betegnek nagyon sok kitartást kivánok,és hiszem ,hogy lessz még nekünk jó is.irj máskor is,hogy mi van veled,szeretnék tudni rólad.