Ha nem lenne olyan szomorú, nagyon lehetne röhögni rajtatok.

Havas Szófia apja - természetesen részegen, hogyan máshogy...- beesett a természetesen szovjet teherautó alá, Mező Imrét hátbalőtték a kommunisták a pártházból, Sziklai Sándor agyonlőtte az apósát, aztán végzett magával is, mert ideges volt, hogy az elvált felesége meglátogatta, - képzelem, ha az anyósa kereste volna fel...

Gondolom, Asztalos János meg fondorlatosan kivágta magából a szívét, Kállai Éva meg éppen az asztal tetején táncolt, amikor kiesett az ablakból a harmadik emeletről, Tóth Ilona meg nyitottszívműtéttel akarta megmenteni az elfogott szerencsétlent, azért szúrta szíven bicskával...

Szánalmasak vagyok ezekkel a szerecsenmosdatásokkal, a gyáva hazudozásaitokkal.

Tudod, ez a mi legnagyobb bajunk, - képtelenek vagyunk szembenézni saját magunkkal, álomvilágokat festegetünk viszamenőleg, ezért aztán nem is igen tanulunk a történelemből...

:O))))