Sziasztok, szintén Kutyások!

Való igaz, hogy kutya nélkül lehet élni, de nem igazán érdemes. Erre persze csak akkor jön rá az ember, amikor egyszercsak lesz kutyája. Én már lelkileg edzett kutyatartó vagyok immár 8 éve, ráadásul kettő "gyereket" nevelek. Illetve csak próbálnám nevelni őket, de ők bizony néha rendesen ellenállnak. A nagyobbik Csoki, ő abszolút kis fekete korcs, de mindemellett egy igazi egyéniség. Döme egy németjuhász, gyönyörű nagy maci. Ami őket illeti abszolút két teljesen különböző egyéniség. Eleinte a Csokikánál még azt hittem elrontottam a nevelését, merthogy néha bizony kezelhetetlen, makacs. De rájöttem, hogy tök jól neveltem őket, mert a Döme, meg mindig szótfogad első szóra. Mielőtt lettek volna ők, azelőtt is szerettem a kutyákat, de mostmár egyenes imádom őket, és egyszerűen semmihez nem hasonlítható az a szeretet, amit tőlük kapok!