Kedves Levelezőtársaim!

A vonatkerti, Szegedi út melletti gyalogátkelőnél várakoztam a zöld fényre. Egy körülbelül 12 éves, jól öltözött fiatalember, kezében gördeszkával szintén ott várakozott. Közben odérkezett két kisfiú, hátitáskával. Az idő délután 4 óra felé lehetett, nyilván a napköziből jöttek. Témaként szóba került a gördeszka. A nagyobbik olyan stílusban tájékoztatta a kicsinyeket, hogy nem állhattam szó nélkül. A nagyobbik - egyébként udvariasan - így válaszolt:
- Hozzá vannak azok szokva. (Mármint a kicsinyek az undorítóan ocsmány szavakhoz.)

Ha ez így van, nyilván sok összetevője lehet. A szülöi háttér, - más alkalommal azt a választ kaptam, hogy igen, otthon is így beszélnek -, a televízió, a mozi, az internet stb.

A gyermekeket a mindenben a versenyre való ösztönzés, a pénz korlátlan hatalma agresszióra, egymás iránti durvaságra, gyakran kegyetlenségre ösztönzi. Azt látják, hogy előbbre jutni, érvényesülni csak egymás letaposásával lehet. Ezzel együtt jár a közbeszédet elöntő obszcén kifejezésmód.

Talán valamit tehetünk a jobbításért, Édes anyanyelvünkért, ha legalább az internet bejegyzésekben és a mindennapok beszédfordulataiban kerüljük a trágár kifejezéseket. "Beszélni" már nem igen szoktunk, (esetleg arra is vissza lehetne térni), de ha kommunikálunk, akkor is jó lenne mellőzni az anyagcserére vagy a nemi életre utaló trágár kifejezéseket.

Tisztelettel:
Gál Zoltán