A topik rettenthetelen és halhatatlan főhöséhez, Arthur királyhoz visszatérve, róla a főáramú, konvencionális történészek többségének az a véleménye, hogy ő egyáltalán nem is létezett.

 

Pedig ha elfogadnának a különböző walesi krónikák adatait, abból azért megrajzolható egyfajta történelmi portré Arthúrról:

 

a britonok egyik királya volt a VI. sz. első felében, akinek átmenetileg sikerült az apró  briton államocskák erőit egyesíteni a nagy ellenség, a szászok ellen.

Arthur a római (antik) hagyományokat is őrző keresztény britanniai  világ képviselőjeként és védelmezőjeként  lépett fel a pogány ógermán világot képviselő szászok ellenében. 

Egy sor kisebb-nagyobb győzelmet aratott a szászok fölött, a legjelentősebb kétségtelenül a Badon Hill-i (lat. Mons Badonicus, welsh Mynidd Baddon) volt, amelyre a walesi krónikák szerint Kr.u. 516-ban került sor.

Ekkor az Arthur vezérlete alatt egyesült briton erők eltöröltek a Föld színéről egy nagy portyázó szász csapatot.

Ennek a győzeléemnek az volt a történelmi jelentősége, hogy  a szászok átmenetileg Sussexbe és Essexbe, valamint Kelet-Angliába szorultak vissza, a közbenső területekről a győzedelmes britonok mintegy fél évszázadra kiszorították őket.

 

Arthurnak végül is, mint  a nagy királyoknak általában , egyre több lett az ellensége az idők folyamán, végül egy Merdawt (a középkori lovagregényekben Mordred) nevű trónkövetelő lépett fel ellene.

Merdawt hatalmas sereget gyűjtött mindazokból a népekből, akik gyűlölték Arhurt - szászokból, piktekből, skótokból és írekből - aztán Camlan mezején a hős király végül veresléget szenvedett és maga is elesett a csatamezőn.

 

Temetésének helyéről semmi biztosat nem tudunk, alegendákban több változat is fennmaradt, egyikük-másikuk meglehetősen misztikus.

 

Arthur halála után a britonok egysége megbomlott, a briton területek egymással is civakodó apró királyságokra estek szét. 

Pont a legrosszabbkor, mert a VI. század utolsó negyedében a szászok minden addiginál nagyobb inváziót intéztek a briton területek ellen és egy sor döntő csatában sikerült megverniük a britonokat.

 

Ezeknek a vereségeknek  ahatására a VII. sz. közepére a britonok a perifériákra szorultak: északnyugaton Cumberlandbe vagy latinosan Cumbriába, nyugaton Walesbe, délnyugaton pedig a Cornwall-félszigetre.

 

Britannia többi része a győzedelmes germán (szász, angol és jüt)  hódítók kezére került...

 

Ennek ellenére Arthur neve, mint az egyik legnagyobb lovagkirály neve maradt fenn, ő lett a későbbi lovagi irodalomban a nemes lelkű keresztény lovagkirály aerchetípusa.

 

Sőt a középkorban Nagy Károly és Godfroid de Bouillon társaságában bekerült a három legnagyobb keresztény lovagi uralkodó névsorába.