Ezek a körök újabban azt is állítják, hogy az északi-tengeri germán nyelvjárások már sokkal korábban megjelentek a Brit-szigeten, legalábbis annak délkeleti és keleti felében, mint az angolszász kor.

Egyesek egyenesen azt állítják, hogy a sziget délkeleti, keleti részein már a római hódítás előtt is egy germán nyelvjárás volt a beszélt nyelv, egyfajta korai óangol vagy előangol.

Ezt azzal próbálják többek között alátámasztani, hogy a britanniai kelta törzsek felsorolásában szereplő belga törzs szerintük nem kelta, hanem germán volt.

Erre egyébként némi bizonyíték a kontinensről is van, ahol szintén élt egy belga nevű germán-kelta keverék népcsoport.

Namost a belga törzsek a vaskor végén, nagyjából a Kr.e. 300 - Kr.e. 150 közötti időszakban érkeztek a Brit-szigetre, elfoglalva annak legtermékenyebb, délkeleti részét (lényegében a Londoni-medencét).

Egyik legjenlentősebb királyukat Cunobelin-nek vagy Cymbelin-nek hívták, de egyébként a germán nyelvűségükre a legcsekélyebb bizonyíték sincs.