"a csapadékvíz ... Egyes vélemények szerint - melyeket nem vonok kétségbe - jobb a tollnak."

Egész biztosan nem.

Beszéljünk a fürdővízről, mint fizikai közegről!

A víznek tulajdonsága az oldott anyagok tárolása, ez a mennyiség tekintetében egy nagyjából abszolút érték, felső határa van, hőmérséklettől függően növekszik, de ez a hőmérséklet itt nem igazán fontos, dolgaink 18-25 C fok között zajlanak, a hőmérsékletből előálló eltérés elhagyható.

Minél több a víz saját oldott anyag tartalma, annál kevesebb a további oldható anyagok tárolási képessége. Tele hordóba kevés tölthető.

A lágy-, desztillált-, ioncserélt-, esővíz semmi vagy kevés oldott anyagot tartalmaz, tehát nagyon intenzíven képes újabb oldható anyagot magához ragadni. Ez olyan, mint a higroszkópikus tulajdonság: az ilyen tulajdonságú anyag (pl. száraz konyhasó) erőszakkal vizet ránt magához, ehhez még a testi szöveteket is lerombolja.

Avagy mint az üres hordó: rengeteg belefér.

A lágy- (stb.) víz átlag feletti oldóképessége erősen kirántja a galambból az oldható alkatrészeket. Szerintem ez nem előnyös.

Következtetések:
1. A lágyvizes fürdő káros, mert rombolja a testszöveteket. Folyomány, hogy nem venni észre, mert nincs jelentősége a fürdő típusának, csóri galamb szerencsére ritkán kell esőben röpüljön.
2. Helyes fürdetési technika: teleszórom a vizet fürdősóval, egyebekkel, hogy a víz ne legyen agresszív oldószer. A galambnak az a "lágyvíz", ami tele van oldott anyaggal, és nem agresszív.
3. A hiedelmek és megszokások sokszor butaságok.