De Teve, egyenesen veremnek nevezed kelyhem, melybe beleejtelek?

Jej, Tevecsem, rengeteget merengek kettes hegyes kedvesemen, mely remek lenne belevesznem vele szerelembe, szertelegelve lennem, s egyben legelgetve szerte tevetesten, s lehet, merem, fejlebernyegedbe belelehelem, melyre epedek.

Mert epedek, de rettenetesen!

Jegyzetbe temetkezem, helyesebben ezt kellene tegyem, de keretesek jelennek meg fejemben, melyen te szerepelsz.

Csellengek hegyen - fejemben tevegelsz.

Eledelt keverek - kezem vezeted.

Sepregetek - szerelmesen merengek nemes szerveden, mely helyes pemete lehet felette.

Kereteseket lesek - elkereteselem kedvenc veresemet.

Tehetek ezt, emezt, leshetek erre, emerre, egyre Tevecs megy fejemben.

S nemegyszer keserv nyektet, lehet, bezzeg neked egyetlen szemrebbenetre sem lettem eszedben.