Descendientes de J. Palacios, DO Bierzo, Mencia (100 %). 2007

Igazándiból sem a Bierzo vidék borait nem ismerem sem pedig a Mencia fajtát. Mindkettőről érdekes infót lehet olvasni a wikipédián.

A bor színe szép bíbor, mély és fényes. Az illata bravúros, elsőnek simán erdeibogyós, kövimeggy, aztán ezek háttérbe vonulnak és erősen húsos, véres, vasas illatok támadnak, bőrösséggel olyan bulya perverz illatokkal, hogy belepirultam. Ilyen illatokat eddig jellemzően a délfrancia boroknál tapasztaltam és szerettem. Az illat első hulláma kissé cabernet franc-os majdhogynem Tóth István bikavéreire emlékeztetően vörösboros.

Az első korty mosolyra késztet :) Ügyes... selymes, lágy, nagyon barátságos. Tutterfúró maradékcukor van a borban és ez teszi barátságossá, lággyá a korty első részét (tényleg megérne egy komolyabb beszélgetést, hogy a száraz boroknál miért csak a fehérboroknál beszélünk maradékcukorról és miért csinálunk úgy mintha minden száraz vörösbor csontszáraz lenne, ugyanis nem az).

A korty folytatása viszont mesteri. Majdhogynem fehérborosan vibráló savak. Ritka élmény, hogy egy vörösbornak a savassága nem a csersavakkal és a szárító tanninokkal dolgozik, hanem olyasmi savösszetétellel mint a jobb fehérborok. Szerintem emiatt a vibrálóan játékos savaktól is nagyon hosszú lecsengésű a korty.

Izgalmas, nagy extraktú, de nem erőből és cseresen testes böszmedék, hanem feszes, szikár és vibráló testű bor. Frankó, de tényeleg. 7 pont.