A magyar ősvallás is hitt a lélekvándorlásban, bár más formában, mint az indek. Lásd Csaba legendában a Tejútról visszatérő harcosok képzete. A gyermekbe a nemzetségős, a múlt nagy harcosainak lelke visszatérhetett, de lényegében ez nagyban rokonítható a kelta-szkíta hatásra kialakult germán Valhalla képzettel is, csak nálunk Valkűrök helyett Hadnemtők voltak talán azok akik a Hadak Ura csarnokába a Tejút csillagai közé gyűjtötték az arra érdemes harcosok lelkét.
Hogy a tibeti lámaizmus bizonyos irányzataiban erősen jelenlévő végső világcsata (Ragnarök) képzete megvolt-e talán az is megérne egy misét.

Ez a vélemény a magyarokkal kapcsolatban még egy Edgar Allan Poe novellában is megjelenik:

„Borzalom és végzet minden korokban leselkedtek ránk. Mért adjak hát dátumot ennek a történetnek? Hadd mondjak csak annyit, hogy abban az időben, amelyről beszélek, még élt Magyarország belsőbb részeiben valami erős, noha titkolt hite a lélekvándorlás tanainak. Magáról a dogmáról - hogy hamis-e vagy valószínű? - nem szólok. Csak annyit jegyzek meg, hogy hitetlenségünk nagy része - mint La Bruyère mondja boldogtalanságunkról - vient de ne pouvoir être seuls"