Mynidd Baddonnál, a Celeddon-erdő közelében kaptuk oldalba a rabló, pusztító, fosztogató pogány szász hordát az Úr 516. esztendejében egy hűvös, ködös , őszi britanniai reggelen.

A pogányok számára rémületet, vért és pusztulást hozott ez a hajnal.

Hős királyunk, Arthgwr O Camelot személyesen vezette lovasrohamra a hősöket ajkán a Mi Urunk, Jézus Krisztus nevével.

Mindjárt a csata elején belevágta a gafeluc-ját egy álomtól és bortól még mámoros főszászba, aki meglepetten emelte másnapos szemeit a királyra, majd  vért okádva terült el a tisztáson. Mielőtt a lelke elszállt volna felnyílt ereiből, talán még elrebegett egy halk fohászt Wodenhez, a pogány szászok hamis fődémonához.

Lovak nyerítése, emberek üvöltözése, halálhörgés verte fel a hajnal misztikus csöndjét, vér, veríték és vizelet szaga keveredett a hűvös, balzsamos őszi levegőbe.

Szász vér öntözte bőségesen Somerset méregzöld mezőit…

……………….

Nagy volt a jajveszékelés a szászok sussexi és wessexi falvaiban, mert nagyon kevés férfi tért haza erről a hadjáratról.

 

Arthgwr a győzelemért  hálát adott az Úrnak a katedrálisban, Caer Glaes városában, amit a szászok Glastonaburh-nak hívnak.

 

Ez után a győzelem után a szászok két nemzedéken keresztül nem mertek a mi földünkre lépni…..