Annak a förtelmes bűntömegnek a feltárása, amelyet a kor államhatalma a kor zsidó népességével szemben elkövetett, s amely összefüggésben van azzal a bűntömeggel is, amelyet a 2. hadsereg ellen elkövetett, továbbá e bűnök következményeinek komoly, higgadt átgondolása - mindez nem "antimagyar", hanem "filomagyar" cselekedet. Ha elfogadnánk az "antimagyar" minősítést, akkor ebből az következne, hogy a "magyart" azonosítjuk a kor államhatalmának gonoszsságával, ostobaságával és gyávaságával.

A Don kanyar képletében számomra egy oldalon van "a magyar" katona és "a zsidó" munkaszolgálatos, s mindkettővel áll szemben az államhatalom. Ez akkor is így van, ha a kinti állomány keretlegénységében és a keret tiszti állományában jócskán voltak olyan elvetemült gonosztevők, akik külön örömüket lelték a munkaszolgálatosok kínzásában. Ezeket azonban a sorállomány megvetette, leköpte, s nem egy történet van, amikor ezt ki is fejezték, még a vezérkari főnök pozitív fellépése előtt.

De ha minden morális szempontot mellőzve, kizárólag katonai szempontból vizsgáljuk a helyzetet, akkor is azt lehet mondani, hogy öngyilkos mértékű, hatalmas, fölösleges tehertétel volt a hadseregen a MUSZ állomány tömege.