Fernando Pessoa
Tanács

Magas falak közé álmodod magad.
Oda, ahová belátnak a kertbe
A bezárt kapuszárnyak vasrácsain át,
Virágot ültess, mely nevetve kacag,
Innen ismerjen, ki szemügyre venne.
S ne ültess semmit, hova senki se lát.

Miként mások, gondozd a virágágyat,
Hol láthatják a vizsla pillantások
Szép kertedet, amint mutatod nekik.
De hol magad vagy, és senki se láthat,
Hagyd kinőni a földből a virágot,
Hagyd nyújtózni a természet füveit.

Őrizd azt, ki vagy, kettős őrizettel,
Hogy ki beléd pillant, csak annyit lásson,
Pompás és szerény kertje vagy magadnak,
Mely mögött mélyből fogant gyökerekkel
Hajlanak a virágok apró száron
A lágy fűre, mely szinte láthatatlan...

Vaskó Péter fordítása