walkingman Creative Commons License 2009.10.12 0 0 19238

SPARTATHLON 2009

 

Előzmények:

1991-ben a falumból, Nováról Háry Gyuszi 3. lett. Én ekkor már abbahagytam a pálya versenyzést, de úgy gondoltam egyszer én is megcsinálom.

Sokáig semmi. kb 10-12 évig szinte semmi mozgás, „nem volt rá időm”.

Ebben az időszakban feljött rám vagy 30 kg plusz, összeszedtem egy gerincsérvet, amit meg akartak műteni.  A harmadik emeletre nehezemre esett felmenni.

Ekkor átértékeltem a dolgokat az életemben. Rájöttem, hogy arra van ideje az embernek, amire akarja.

Lett időm hetente 3x elmenni úszni, hétvégeken túrázni. Mert akartam. Először csak a gyaloglós túrák jöttek, aztán egyre többször futottam. Sokszor mentem együtt Larzennel még "legény" korából. Aztán jöttek a hosszabb, 100 km körüli túrák. Volt amelyik szenvedősebben, volt amelyik könnyebben ment. Már hét közben is futottam, de csak érzésre. Ha egyik nap nem volt kedvem vagy időm kimenni futni, akkor másnap többet futottam. Már volt benne valami rendszeresség is.

Valamikor 2006-ban találkoztam először Fridmannal egy túrán, szerintem a Börzsönyben. Ettől kezdve viszonylag sokat túráztunk együtt, amíg ment, futottunk.

2007-ben Ő futott Kisbéren és Sárváron, én lementem segíteni neki. Jött a nagy ötletével, hogy fussuk le az első Ultrabalatont ketten váltóban. Megcsináltuk, bár a beosztás elég szerencsétlen volt, mert kb 20 km-enként váltottuk egymást.

Közben lejártam edzésre a TF pályára hetente2x, mert a Molnár Tamás gyerekkori  ismerősöm és kiderült, hogy ott tart edzést, de rájöttem, hogy nem erre van szükségem.Az edzések másnapján fájt a sarkam, nem nekem való már a pályán résztávozás.

2007 szeptemberében kimentem Winshcottenbe, ott egy 50 km-t futottam, októberben váltóban a BÉ-BU, majd novemberben Egyiptomban egy 100 km-t futottunk szintén ketten váltóban.

A 2008-as év eleje kevés futással telt, mert a fiammal egy sziklamászó tanfolyamra jártunk és hétvégeken mászás volt a program. A június után megint előtérbe került a futás. Ismét rendszeresen futottam, de konkrét cél erre az évre nem volt. Gyűjtöttem a kilométereket. A Fridman ekkor már Olipapával készült és meglepően sokat fejlődött. Igaz, Ő az UTMB-re készült. Az augusztusi kainach-i hegyi maraton után határoztam el én is, hogy kéne valami szervezettséget is vinni a futásokba és megkerestem Olit. Elkezdtünk együtt dolgozni.

Úgy gondoltam, kb 2 év, és sikerül felkészülni a SPARTATHLON-ra. Hetente 1x-i pihenővel jöttek a mindennapi futások. Viszonylag könnyen, nem szétszaggatva magam. Nem fájt a sarkam, jól esett a futás. Az ősszel még futottam 1-2 versenyen, hogy szokjam újra a légkört.

A tél hosszúnak tűnt, de végig sikerült futnom, beteg nem voltam, már hiányzott a pihenőnapon a futás. Volt, hogy este 10-kor mentem ki futni a HHH-ra, de nyomtam.

Aztán eljött a tavasz. A terep ultra kupa fordulókon indultam, egyre jobb eredményekkel. Tóth Attilával kerülgettük egymást.  Jól ment és jól esett a futás. A 2009-es versenyeket átgondolva a kisbéri futás és az UB volt a terv. Közben a kisördög már elindult, hogy elküldöm a nevezésem az idén Görögországba. Legfeljebb meglátom az útvonalat, megismerem a körülményeket.

A kisbéri cél 9 óra körül volt, de mindenképpen 10:30-on belül. :-)

9ó 35’ lett, nem úgy mint ahogy terveztem, de jól éreztem magam. Utána beneveztem az UB-ra és egyre többször gondoltam Görögországra. Elmeséltem Olinak is. Ugyan nem mondta ki, de éreztem hogy még korainak gondolja. Aztán eljött a május és 12-én elküldtem a nevezésem. Nem nagyon reklámoztam. Május végén a Fridman ISZINIK-KINIZSI futásán éjjel beszálltam segíteni. Még neki sem meséltem el, hogy már beneveztem. Azt gondoltam, majd az UB-től függően fizetem be a nevezést. Írtunk egy levelet, hogy később fizethessek, de elutasító válasz jött. Így június 9-én átutaltam a nevezési díjat. Már nincs visszaút.

Az UB-re a fiammal mentem le, ő kisért biciklivel. Itt már nekibátorodtam és elmeséltem több embernek, hogy beneveztem.  Nem tudtam, hogy fog menni az UB, eddig 150-nél többet nem futottam egyben. Szerencsére hűvös volt az idő, így néhány kisebb hiszti után 24ó 30’ körül beértem, igaz kb 6 km-rel többet mentem, mert Balatonvilágosnál elkavartunk. De jól ment, jól esett, különösebb probléma nélkül végig mentem.  

Utána egy kis túrázós hét (Franciaországban Móniékkal) és ismét jöttek az edzések. Ekkor már egyre több emberrel tartottam a kapcsolatot az indulók közül. Mindenki mesélte, hogyan készül és mindenki többet futott mint én.

Felhívtam Olit, hogy lelkiismeret furdalásom van, mert kevesebbet futok, mint a többiek. Igaz, hogy az UB-ra is így készültem, de akkor is! Ő nyugtatott, hogy ne hajtsam szét magam, ne vágjam tönkre a lábam. Aztán jött egy keményebb hónap, amikor azért elfáradtam edzéseken. De már közeledett a cél, volt kedvem a hosszú futásokhoz is. Augusztus végén jól ment a velencei  tó kör és a mecseki edzőtáborban is erősnek éreztem magam.

Nem tudtam mire számítsak, de úgy éreztem menni fog. Az indulás hetében már görögországban voltam fejben.

Aztán szerda este megérkeztünk. Kicsit nagy volt a tömeg a bejelentkezéskor, de gond nélkül megkaptam mindent. A Cserpák Józsival kerültem egy szobába. Este vacsora után még egy kis szénhidrát feltöltés és alvás. Azaz alvás nem annyira, mert nem hagytak a szúnyogok.

Csütörtök délelőtt kimentünk a tengerpartra futni egy kicsit. Kár volt, mert úgy megfájdult a derekam, hogy alig bírtam mozogni. Szerencsére a Móni megmasszírozott és jobb lett. Futás után kiadagoltam az izo italporomat és mentünk a technikai értekezletre. Leadtam a csomagokat és éreztem, nincs visszaút.

Előzmény: kazuár (19237)