Annyiban volt hibás az elhelyezés rendszere, hogy vonalvédelemre álltak be, szétforgácsolva az erőt, ahelyett, hogy az urivi és a scsucsjei hídfőt mélyen, többlépcsős tagolással, páncéltörő tüzérséggel megerősítve elreteszelték volna. Erre számított az idelátogató Zsukov, le is tolta Moszkalenkót támadási terve miatt, s nem is engedte volna a megyar szakaszon az áttörést, ha ezt találja. Már leírtam ebben a topicban, hogy a sztálingrádi csata heteiben is 3-4 naponként jött ide hol Zsukov, hol Vasziljevszkij, annyira tartottak attól, hogy a vonalvédelem csupán csel.

A végső meggyőződést aztán az adta, amikor január 12-én mindössze 5 megerősített zászlóalj harcfelderítésével indult meg a támadás az urivi hídfőben, s ez a viszonylag csekély erő úgy hatolt előre, mint kés a vajban. Annyira másra számítottak, hogy az általános támadást a 40. hadsereg arcvonalán az urivi hídfőben csak 14-ére tervezték. A harcfelderítés váratlan nagy sikere miatt kért engedélyt Moszkalenko, hogy a harcfelderítést kiszélesítse, és 13-án a hadsereg teljes erejével átmehessen általános támadásba.

A Kramer csoportot északi irányban, az Uriv felől előretörő orosz páncélosok ellen bevetették, de szinte legázolták őket az orosz harckocsik.

A még használható páncélos magasabbegységeket délre irányították hetekkel előbb a németek, hogy von Manstein felmentse Sztálingrádnál a 6. hadsereget és a 4. páncélos hadsereg bekerített felét.

Biztos, hogy áldozatokkal járt volna a haderő bent tartása. De más távlatokat hozott volna. A németek mindenütt jelen voltak, de mindenütt folyamatos harcérintkezésben lekötve ellenségeiktől. Kétlem, hogy a szerb frontot meg merték volna gyengíteni egy büntetőhadjárat kedvéért.

Ragyogó gondolatod ez a téli átképzés. Valóban rengeteg ember megmenekülhetett volna.