Nagyon jók a kérdések.

Én is a 4.-re szavazok, két megjegyzéssel:

a./ A haderő bent tartása a Kárpát medencében, bár nyilván előbb-utóbb német retorziókat váltott volna ki, de éppen mert a 2. német és a 8. olasz hadsereg közötti területet (ahogy ez a nyár végén kialakult az arcvonalon) csakis saját erővel tudták volna kitölteni, nem lett volna erejük ahhoz, hogy akárcsak hasonló pusztítást is véghezvigyenek, mint ami bekövetkezett. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen tartalmú politika arra is kihatással lett volna, hogy a bent lévő, harcképes magyar haderő aligha nézte volna ölbetett kézzel a német hadsereg itthoni grasszálását.

b./ Ha már kint volt a 2. magyar hadsereg, az élőerő és az eszközök egészen másfajta, - a hídfőkre, különösen az urivire koncentráló - elhelyezésével, és a szárnyak ellenség általi átkarolását azonnal követő rendezett visszavonulással, továbbá a hatalmas élelmiszer- és ruhakészleteknek a harcoló csapatok számára történő átadásával, tizedére lehetett volna csökkenteni a veszteségeket. Amit felsoroltam, teljesen reális lehetőség volt, ha nem az őrültség (vagy egyesekben a gonoszság) kerekedik felül a hadvezetésben.