miafranc
2009.10.11
|
|
0 0
292
|
Oláh András
félelemmel
az ősz tekintetéből kihalt az öröm kívül rekedtünk mindegyik körön
lettünk eldobott kő vagy levetett kabát markoljuk a rácsot hogyha valaki bánt
félelemmel telnek a lélek terei éjszakáinkat a csönd áthangszereli
menedéket kutatunk - picinyke odút - ahová a silányságnak sem vezet út
árnyék maradtunk - voltunk bármilyen ügyes: egy másik kéz nélkül mindegyik kéz üres
|
|