Nem értené más...

Szívembe mártom aranyszínű pennám,
hogy kápráztassak vele millió szemet,
de hol rímet zokog, hol makacsul megáll,
hol pedig fölszántja egész lelkemet.

Ujjal mutat rám tegnap kisírt szavam
új csodákra éhes az égő szemű láz,
de csuklóm lelankad, nem könyörül rajtam,
a csont-héjú csönd is nevetve gyaláz.

Szóvá sűríteném szívem lüktetését
himnuszt zokognék s buja reményeket
de szógyermekeim habkönnyű-szövését
nem értené más, csak a Te szemed.