A csata felvállalása, sőt jellegének kialakítása is mindkét felen múlott a kor hadászati-harcászati viszonyai között. Nagy seregtestek "szabályos" ütközete tüzérség nélkül, persze, hogy elképzelhetetlen. De az a fél, amelyik nem akarta felvállalni a csatát, vagy csak rövid, feltartóztató jellegű harcérintkezést akart, minden további nélkül elvonulhatott. Nagy, harcképes, több hadtestnyi erőből álló seregtestek üldözése pedig fölöttébb kockázatos volt, mert az üldöző esetleg megsemmisülhetett.

A lakosság részéről a honvédhaderő minden támogatásra, a császári és orosz haderő passzív, egyöntetű ellenállásra számíthatott (élelmiszerkészletek, lovak, kocsik elrejtése, szabotázsok).