1. A kortársak egyáltalán nem tudhatták, mivé alakul a német erjedés. Így I. Miklós sem tudhatta 1849 április-májusában, amikor a magyar beavatkozás hadműveleti terve elkészült, de még nyáron sem tudhatta, merre billennek az események. Éppen a magyar példa riasztotta meg a Szent Szövetség urait, hogy az európai erjedés kiszámíthatatlan, számukra súlyos fejleményeket hozhat. Európában senki nem számolt komolyan egy magyar forradalom, s pláne háborút hozó szabadságharc lehetőségével. Az pedig csak mosolyt váltott volna ki, ha valaki azt mondja, hogy a magyar "lázadók" hadereje a császári csapatokat csaták tucatjaiban kiveri Magyarország területéről. Mégis ez történt. A dolgokat a kortársak mindig máshogy élik át, mint ahogy később a történészek áttekintik. Ezért a leghitelesebbnek a történettudományi szemléletben, az egyidejűség összefüggéseinek feltárását gondolom. Ez vezet e témában is.

A lényeg: amikor I. Miklós elrendelte, hogy Paszkevicsnek őszre vissza kell térnie, akkor egyrészt a német erjedés miatti háború lehetősége, másrészt az a tévhit vezette, hogy a magyaroknak elég lesz az orosz hadsereg megjelenése, s megadják magukat. A cár nem a FP.-től félt, mint "intézménytől", hanem a német egyesítés "renitens" szellemben történő végbemenetelének lehetőségétől. Ezesetben ugyanis egy nagyhatalom jön létre szinte egyik percről a másikra, amely biztosan fittyet hány az egész szent szövetségi európai rendszerre, s a következmények beláthatatlanok.

2. Kmetty hadteste: 8000 fő gyalogság, 6 század huszár, 16 ágyú, Vécsey hadteste: 7440 gyalogos, 4 század lovas, 24 löveg, - teljesen harcképes maradt, s szembeszállt az üldöző császári csapatokkal. Szemtanúk szerint ezen felül még kb. két hadtestnyi erőt lehetett határozott intézkedésekkel harcképes állapotba hozni a nyolcvanezres déli főseregből. És közeledett Kazinczy feltöltött, érintetlen, jól felszerelt hadteste, amelyhez Zsibónál Gaál Sándor kb. 3000 főnyi csapata is csatlakozott.  

Nem a felbomlás, pánik, reményvesztettség tüneteit vonom kétségbe. Csak azt mondom, hogy más is jelen volt: az elszántság, kitartás szelleme is, s erre még, akár fordulatot hozó fejlemények esélye tekintetében is, lehetett építeni. Ha ekkor Görgey északról seregének összpontosított csapásával oldalba támadja Haynau harmatgyenge balszárnyát, a déli sereg hadrafogható, felsorolt része visszafordul, s Haynau hazárdírozásának örökre vége. Ettől félt Paszkevics. Rettegett attól, hogy egyedül marad a honvédhaderő egyesült főseregével szemben.

3. Görgey először a három hadtest tisztikarával véleményeztette a fegyverletételt. Mindhárom tisztikar (I., III., VII.) egyöntetűen elutasította.

"Diktátori" minőségében hívta össze a haditanácsot, amelyen közölte, hogy elhatározta a fegyverletételt. A "szavazás" úgy történt, hogy megkérdezte, ki szegül szembe az elhatározásával. Mivel ez azt jelentette volna a "szembeszegülő" részéről, hogy a "diktátort" azonnal főbe kellett volne lőnie, s ezt egyik tábornok sem vállalta, ezért nem született ellenző szavazat. De ahogy híre ment, a III. és a VII. hadtestnél zendülésszerű mozgolódás kezdődött el.

4. A vonulások alatt nyilván nem lett volna szuronyroham. Csak azért írtam ezt, hogy a lőszerhiány nem volt döntő kérdés a gyalogságnál.

5. Egyébként sem hiszem, hogy indifferens a korona felajánlása egy seregparancsnok részéről, de Görgey árulását mindenesetre bitonyítja, abban az értelemben, hogy belemerült a politikai ambíciókba,s ezzel elárulta katonai hivatását.