Balog Gábor

CSENDES ÉJ

 

Azt mondtad, meséljek,

mindig azt mondtad

szex után,

vagy elalvás előtt,

fejed befúrva

vállam hajlatába,

s engedve,

vagy tán kérve

 kimondatlanul,

hogy jobbkezem

magamhoz öleljen.

Hátamon fekszem,

a póz most is megszokott,

mint szárnyalás után

a végtelen nyugalom,

mit csak színesítene

fogható, valós magad,

ha mellettem pihennél

egy aktus után,

kielégülten,

és dorombolásra

sem lenne erőd.

 

Fekszem, se te,

se más mellettem,

csak a gondolkodás

és a kérés,

hajnali órán,

hogy meséljek.