Én emlékszem, hogy Domján Gábor ezzel a "karma" aspektussal is foglalkozott, csak éppen ő nem ezzel a szóval írta le. Tudom, emlékszem, hogy minden relaxálást, meg úgy amblokk a dolgot igyekezett az egyetemes igazsághoz fűzni, és minket is erre bíztatott.
Általában jobban észrevesszük saját égető szükségleteinket (alacsonyabbrendű motivumainkat) és erre keresünk tűzoltó, fájdalommentes megoldást.
Az eszköz jó és tiszta, csak az emberek egyéni "szennyezett behaytárolt tudata" (ami amúgy is az egyéni karmánkból fakad) alacsonyabb szinten ragadja meg az eszközt, óhatatlanul senki sem az egyetemes igazság tükrében használja. Ha nem vagy megvilágosodott bölcs, akkor te is a behatároltságaid alapján működsz.
Lehet bután használni tiszta eszközöket, de én elhiszem, hogy egyre jobban és jobban (tisztábban és karmába illően) működünk.

És még valami, ami csak a saját teóriám. Csak az tud hamar nagy eredményt elérni spirituális módszerekkel, akinek amúgy is "jó az egyéni karmája", vagyis megdolgozott már a sikerélt akár öntudatlanul is. Ha Valaki marhaságokra használja erejét (karma törvénybe nem illő dolgokat művel) akkor azt úgyis megtanítja a karma a helyes útra visszatérni (pofonnal, vagy lágyabban, az is karmafüggő) Ha meg amúgy se gyűjtött annyi erőt össze, hogy működtetni tudjon valami szellemibbet, annak meg úgy se fognak működni ezek a dolgok. Mint ahogy az én természetem, fizikumom is remekül megóv attól, hogy felemeljek egy 70 kg-s követ, nem is fenyeget a veszély, hogy ezt ráejtsem valakire. De tudok erősödni, és valószínűleg, mire olyan erős leszek, kézben is tudom tartani a 70 kg-s követ. Ha még sem, és bántok vele valakit, akkor a karma úgyis igazságot szolgáltat.
Szerintem a legjobb, ha az ember reálisan tudja látni erejét, és azt a tudásához mérten legjobban használja, és így a fejlődés is beilleszkedett lesz a karma törvényeibe.

Bocsánat a sok elméletért, és talán nincs is igazam, de remélem, aki érti, az érti :)