Juhász Gyula
Hamlet

 Meddő vagyok. Enyém egy szó, színes parázs,
Ó, de nem enyémek a nagy lángolások.
Enyém a sejtelmes alkonyodás,
De napom delelőre sohse hágott.

Meddő vagyok. Álmok üteme ringat,
Mint tiszavirágot a tavasz árja
S ha elvetem szűz álmaimat,
Lelkemet kétségek szürkesége várja.

Itt tétovázom ez üres golyón,
Ahol a golyhók nászutakra járnak
És tort ülök a halott álmokon
S dalokkal űzöm el az éjszakámat.

Majd csak kivirrad! Harsány kakas dalol
És én római daccal a sírba térek
S csak éjjel járok föl - valahol, valahol -
Mint kósza dal, mint bús álomkisértet!