gammapolis Creative Commons License 2009.10.06 0 0 8

© Kisalföld, www.kisalfold.hu | Minden jog fenntartva.
Diszkrét báj
Szabó Gábor
2009.10.03.
Dőreség lenne a játékosokon és a jelenlegi szakmai stábon elverni a port, a bajok sokkal mélyebben gyökereznek.
Hírlevél feliratkozás

Értesülni szeretnék a napi friss helyi hírekről! E-mailemre levél érkezik, amelyben megerősítem a feliratkozást.



Milyen a legutóbbi hírlevél?
betöltés

A múlt héten ért véget a női kézilabda Világkupa. A magyar válogatott új kapitánnyal vágott neki a sorozatnak, s amellett, hogy nem jutott tovább csoportjából, elszenvedte a VK történetének eddigi legnagyobb különbségű vereségét: húsz góllal kapott ki Norvégiától.

Persze tudjuk, új csapat épül, sok a sérült, a keret mindössze egyszer – már kint a helyszínen, Dániában – edzett a sorozat előtt, mégsem szabad szó nélkül elmenni az eredmény(telenség) mellett. A mostani VK-szerepléssel csak megerősítést nyert: komoly válságban van a magyar női kézilabda. Dőreség lenne csak a játékosokon és a jelenlegi szakmai stábon elverni a port, a bajok sokkal mélyebben gyökereznek.

Hogy néhányat említsünk a gondok közül: évek óta nincs minőségi utánpótlás-nevelés. Most ugyan lehetne jönni a juniorok Európa-bajnoki ezüstérmével, ami dicséretes, ám igazából csak a gondok elkendőzésére ad lehetőséget. Nem kell túlzottan jártasnak lenni a sportágban, hogy tudjuk, komoly munka utánpótlásfronton – egy-két kivételtől eltekintve – szinte csak Győrben van. Elég megnézni az NB I mezőnyét, nehéz olyan klubot találni, ahol ne lenne legalább egy, de inkább több exgyőri játékos.

Róth Kálmán szövetségi edző – nem mellékesen ő is az Audi-ETO-nál dolgozik – a megmondhatója, hány játékosból válogathatott a hazai rendezésű kontinenstornára. Túl sokat ne törjék a fejüket, egyik poszton sem volt igazi versenyhelyzet a keretbe kerülésért.

Az előbbivel alighanem szorosan összefügg, hogy kevés a felnőtt válogatottszintű kézilabdázó is. Főleg akkor látszik, mikor annyi a sérült, mint most. A helyettesek többsége jó esetben is szorgos iparos, ám optimális körülmények között szemernyi esélye sem lenne a válogatottba kerülésre.

A harmadik nagy gond, hogy évek óta nem rang szövetségi kapitánynak lenni. Hogy ez a fentiek miatt van-e, vagyis elég ingoványos területre lép az az edző, aki mégis vállalja a feladatot, vagy esetleg a szövetség sem becsüli meg kellőképpen a kiválasztott(ak)at, nehéz eldönteni.

Valószínűleg a válasz: is-is. Mindenesetre elég nagy szégyen a sportág elöljárói számára, hogy a korábbi kapitány inkább azt a férfiegyesületet választotta, melyről nem éppen egy stabil hátterű klubra asszociál az ember. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy a válogatott gerincét adó győri csapat vezetőedzője sem vállalta tovább a másodedzői feladatokat. A hírek szerint ugyanis nevetségesen kevés pénzt kínáltak számára. Ha mégis lenne olyan szakember, aki úgy gondolja, nemcsak alkalmas a feladatra, de megtiszteltetésnek is venné, azért nem lehet kapitány, mert pár éve klubjában összerúgta a port néhány tanítványával.

Mindezek után van annak valami diszkrét bája, hogy hétfőn a szövetség elnöke köszöntötte többek között a női válogatottat is, mert a nyár elején sikeresen megvívta a vb-selejtezőt Szlovákia ellen.

Egy biztos, ha a fenti dolgokban gyökeres változások nem lesznek, nemsokára tényleg már csak ennek lehet örülni...